Remélem pajzsmirigyrákja van.
Minimális fizetség a laptoptöltővel okozott lobotómiáért.
Te se álmodozz túl sokat a szép halálról fikás, mert fogja még 1000 tű szurkálni azt a torz testedet mire végleg kifingasz a faszba. :D

Megtaláltam egy régebbi írásomat a gépemen, ami még abból az időszakból volt, amikor még cigánymárk cumiztatta a vadászbikát.
Ajánlom broni emlékére.


A repülés


Világra jöttem!! Ez a közvetlen környezetemben sokak rosszallását kiváltotta. Túl sokan zsúfolódtunk össze egy helyre, és mindannyian tudtuk, hogy közülünk csak egyetlenegy nyerhet. Maximum kettő. Nem túl sok időm volt gondolkodni a lét értelmén - Ki vagyok én? Miért jöttem a világra? Mi lehetne belőlem? -, nem sokra rá megmozdult a nagy tömeg, és mindannyian megkezdtük iszonyatos sebességű száguldásunkat a sötét alagúton keresztül. Repültünk a vaksötétben, olykor egymást is kerülgetve. A távolban azonban világosság támadt, ami egyre növekedett. Már láttuk a fényt az alagút végén!

Ahogy elképesztő sebességgel közeledtünk, egyszer csak elöntött a fényáradat mindannyiunkat. Egy pillanatra elvakultam, de ahogy hozzászoktam a világossághoz, hihetetlen látvány tárult elém. Repültem. Szabadon repültem. Hatalmas sebességgel szeltem a levegőt. Előttem az egész világ, ahogy még sohasem láttam. A sötét barlangból most léptem ki először a fényre, és szinte megszédített a sok szín, a sok szag, az engem körbevevő térnek ez a kifejezhetetlen nagyságú illúziója. Előttem egy hatalmas monolit magasodott, amely irányába mindannyian nyílegyenesen, nagy sebességgel repültünk. Hatalmas, hosszúkás forma, a teteje szinte eltűnik a messzeségben. Közepén meglehetősen ferde, karvalyforma, hatalmas bumszli. A bumszlira ültetve két hatalmas, vastag keretes, tükröződő üveg, amely mögött mélyen ülő, tágra nyitott szemek merednek az irányunkba.

Ahogy repültünk a hatalmas, hosszúkás monolit felé, hátranéztem. Még sosem láttam itt, a nyílt, szabad levegőn, hogy valójában honnan is száguldunk. Mögöttem is rendkívüli látvány fogadott. Egy gigászi titán irányából távolodtunk, egy hatalmas test izgalomtól megfeszített tömegét láttam magam mögött. A távolban egy vicces színű, barna fej, furcsa, kefeszerű szőrzettel a tetején. Szemei behunyva, a teljes fej pedig óriási erővel hátra rándul az izgalomtól. A fej alatt világoskék, durva szőttes terül szét, mindkét szélén végigvonuló két-két hosszú, fehér stráffal. Talán valami tábornok lehet? A szőttes közepén, szintén fehérben három levelű kisvirág látszik, alatta Adios felirattal.

A világoskék szőttesből egy hatalmas, barna, erezett tenyér bukik ki, ahogy akkora erővel markol egy szintén barna színű, hosszú tömlőt, hogy az erek konkrétan kidagadnak rajta. Pontosan ennek a tömlőnek az irányából repülünk, célunk pedig az előttünk elterülő, mostanra már az egész látószöget betöltő, fejszerű monolit.

De nicsak, mostanra egy hasadék nyílott az óriási monoliton, pont a ferdére hajlott hefti alatt. Még nagyobb nyílt tér, egy hatalmas, sötét mélyedés tárult elénk, amely előtt - mintegy őrzőként - két hatalmas, sárgás-fehéres, szétálló, mészkősziklaszerű nagy tömb magasodott. Szédületes sebességgel száguldottunk a mészkősziklák felé. Észrevettem, hogy ha ügyes vagyok, be tudok lavírozni a szétálló két tömb közötti hézagon, így minden erőmet a manőverezésbe fektettem repülés közben, már amennyire lehetséges volt. A próbálkozás sikerrel járt - keresztülsuhantam a hézagon, és a napvilág helyett ismét egy homályos nagy kamrában folytattam a repülésem. Nem mindegyikünk járt sikerrel, többen felkenődtek a hatalmas, sárgás-fehéres tömbökre.

Repülésünk hullámos felszín felett folytatódott. A kapuban őrt állókhoz hasonló, de jóval kisebb tömbök sorakoztak jobb oldalt is, bal oldalt is alattunk, meglehetős összevisszaságban. Néhány tömb már nem is sárga, hanem egyenesen koromfekete felszínnel szinte magába szívott minden fényt a környékről, mint egy fekete lyuk. A kamra vége felé közeledve aztán ezek a tömbök megszűntek jobb oldalt is, baloldalt is. Csak holdfelszínszerű kráterek árulkodtak egykori helyükről.

A hatalmas sötét térből egy még sötétebb, szűkebb csőbe jutottunk, ez nagyjából ismerős terep volt korábbról. Egyenesen haladtunk lefelé, a mélybe, a még sötétebb, még ijesztőbb jövő irányába. Végül ismét egy sötét kamrában kötöttünk ki, ahol végül megállapodhattunk. Befejeződött a repülés. A környezet ugyanakkor nem volt bizalomgerjesztő. Sárgás-zöldes, savas lé hömpölygött mindenfelé körülöttünk, amelyből szigetekként türemkedtek ki a legkülönbözőbb anyagok. A leggusztustalanabb egy régóta ott rothadó halcafat maradéka volt, amely néhány széttrancsírozott gombafejjel és szakadozott koriander maradékkal volt összekeveredve.

Nem szerettem volna megállapodni, ösztönösen éreztem, hogy nem lehet itt a vége. Ez nem az a tojás, amit kerestem. Ez is egy tojásszerű, nagy kamra, ahol most vagyok, de nem így képzeltem el. Szertenéztem és nem lelém honomat a tojásban. Szerettem volna folytatni a repülést. Nem tudtam, merre és hova, de azt tudtam, hogy nem itt kellene lennem, hanem ösztöneim szerint egy ennél sokkal kellemesebb, rózsaszín, nyúlós-nyálas csatornán kellett volna végighaladnom és egy nagy, szép tojásba kellett volna belefurakodnom. De ez nagyon nem az. Valami nagyon rossz helyre kerültem!

Azt hittem, ennél rosszabb már nem lehet, de mégis lett. Az csak egy dolog, hogy hosszú ideig vesztegeltünk ebben a sárgás-zöldes trutyis medencében és olykor nagy sugárban keserű, sárgás, malátaszagú lé ömlött a nyakunkba. Ráadásul ettől a temérdek malátától olykor annyira felmorajlott a sárgás trutyis medence, hogy nagy tömegben ki is öklendeződött azon a csatornán, amelyen keresztül beérkeztünk, magával sodorva több társamat is. De hosszú idő után egyszer csak földcsuszamlásszerűen megindult alattunk a talaj, és ragadós, barna salak sodort magával. Egy másik alagútba kerültem, ahol szerpentinszerűen hömpölyögtünk hol erre, hol arra. Végül itt is megláttam a fényt az alagút végén. A barna salakkal és némi vörös, folyós anyaggal együtt egy rikító, fehér placcra huppantam. Ismét napvilágot láttam, bár a környezetemben minden borzasztó büdös volt.

Nem sokáig volt maradásom a fehér placcon, mert a minket körülölelő barna salakra egy hatalmas cunami tört rá, ami a nagyobb részét elsodorta magával. De nem mindet. Én valahogy meg tudtam kapaszkodni, és egy kis barna matériába ragadva vártam, mit hoz a jövő. Környezetem ismét sötétbe borult, ahogy rám csuktak egy hatalmas fedelet. De nem kellett sokáig merengenem, a fedél újbóli felnyitásával megint vakító fény szűrődött be. De ez se tartott sokáig, felettem az ég ismét elhomályosult. Két hatalmas gumó jelent meg felettem, két feszes, formás husánggal. A gumók között két mélyedést is észrevettem, egy rózsaszín, hosszúkásabbat és egy kerek barnát. Valami megfogalmazhatatlan vágyat éreztem, hogy nekem abba a rózsaszín rés irányába kellene haladnom, nekem ott lenne dolgom. De ehelyett a másikból, abból a kerek barnából zúdult a nyakamba egy újabb adag barna salak. Csöbörből vödörbe...

Ám mostoha sorsom felett nem bánkódhattam sokáig. Újra felnyílt a fedél, és egy hatalmas, borvirágos orrú, kopasz fej jelent meg felettem. A fejhez hatalmas, gorillához hasonló, csupaszőr test is tartozott. A fej kajánul elmosolyodott, majd pedig hatalmasra tátotta a száját. Felettem minden elhomályosult, és már csak gusztustalan csámcsogást hallottam magam körül, utolsóként egy kéjes hörgéssel: "óóóóóaaaarrrggghhhhh, Barbi!!!!"

Ne osszátok meg a teknős és az univerzum figyelmét.Koncentráljatok csak gyagyás rákjára.Gondoljatok egy pedofil megduzzadt amorf feketedő májacskára.Faszaság lesz.

Yo reggel lesz?

Lesz?:)

Akár Endre, akár bájos arája pusztul el kínok között rákos megbetegedésben, az kijelenthető, hogy az egy jóindulatú daganat

Igen, most vasárnap mondta. :) Napi összefoglalóba is ott van. "Kérdésre azt nyilatkozta, hogy ha állást kapna Berlinben, meg kellene fogadnia Tibor tanácsát, és egy hajléktalanszállón húzná meg magát."

És igen valószínűleg az Ogre címét használná. Lásd az Iphonet is oda kérte. Az Ogre hajlandó lakcímet igazolni neki, ezt évek óta tudjuk, de beköltözni azért már nem hagyná. Mivel tudja ö is már, saját tapasztalatból is, milyen nehéz eltávolítani a korcsot ha beveszi az magát megint hozzá.

Megmozdult a púpfal.

Endre Nézd mit találtam a telefonomon

Kis emlékeztető az ambróziáról :)

Csak a szokásost produkálja a papíros elmebeteg pedofil:

Elmebetegek és pedofilok oldalára állni és az ártatlanokba belerúgni és kioktatni őket a vélemény szabadságáról (azaz az ártatlan tűrje el a mocskolódásokat).

A púpszászi macskaürülékes es macskavizeletes óljából okoskodik, ezt soha ne felejtsük el!