Jogos, el is mondom, hogy mi történt ma délután.

Alig hogy reggel 9-kor az az eléggé kellemetlenre sikeredett beszélgetés befejeződött, írt a másik cég, akikkel holnap beszéltem volna, hogy a mai meeting-en átgondolták, és arra jutottak, hogy amilyen gyorsan romlik a korona-helyzet, inkább nem kockáztatnak, és ebben a helyzetben mégsem vesznek fel új embereket, mert ki tudja, hogyan fognak a következő időszakban alakulni a megrendeléseik. Ez is egy rossz dolog volt, ha úgy vesszük.

Tök szar hangulatban indultam el tehát a személyes interjúra, még az eső is esett, meg minden szar. Na most ehhez képest mi történt.

1) Miután szombatom a lábamat lejártam, míg végül a KIKÁ-ban találtam végül vállfákat, ráadásul 5 euró / darab áron, a leendő melóhelyem mellett (lepokogom) a boltban, ahova betértem, hogy legyen valami a gyomromban, ennyiért ötös csomag volt. Vettem is tizenötöt (a hétvégén dupla ennyiért hatot kaptam csak).

2) Maga az interjú tök kellemes hangulatban telt, a tevékenység is eléggé passzol hozzám: kb. mint a Groteszk-féle Workmanager lenne a termékük, csak sokkal profibb kivitelben. Az iroda is szép, tágas, az emberek vidámat, kedvesek. A Reichl und Partner-nél amennyire impozáns a fogadótér, annyira szűkös a fejlesztők területe. Itt viszont aztán van tér. Teljesen azzal az érzéssel jöttem el, hogy a lelkesedés áradt szét bennem, hogy bakker, bárcsak, mert ez - kicsit távolabb van ugyan -, de van annyira fasza, hogy azt mondjam: határozottan jobb lenne, mint az első osztrák melóhelyem.

Mindebből pedig két dolog következik.

a) Bipoláris a faszom: ha jó dolog történik, örülök, ha rossz, szomorkodom. A velem objektíve megtörténő dolgoktól ez sosem független.
b) Bár nem bízom el magam (ugyan minden nagyon faszán alakult, és teljesen belelkesedtem, de ettől még simán jöhet egy nemleges válasz), de ez a második, több mint félórás, tényleg kurva hangulatú beszélgetés a második helyen ráébresztett arra, hogy én vagyok a hülye, ha hagyom magam általatok elkedvetleníteni. A képességeim és a tanulmányaim ugyan bizonyos szempontból behatároltak, de egyidejűleg rengeteg szakmailag szempontból releváns alaposak és kiterjedtek is.

Na most ilyen körülmények között én vagyok a hülye, ha hagyom az érzelmi egyensúlyomat általatok rángatni, és ha hagyom a gondolatvilágomat a pesszimizmus felé terelni, amikor önmagában az, hogy egy adott friss melóhely a szereplőktől függetlenül gazdasági okokból éppen mégsem passzolt a jelenlegi, koronával terhelt lehetőségekhez.

Úgy ezen oknál fogva nem is hagyom.

Általában azon igyekszem, hogy különféle zenékkel, videókkal, szaunázásokkal, miegymás lelkileg kicsit felvidítsam, és motiváljam magam, és ennek megfelelően kurvára nem hiányzik ám nekem az, hogy ezt a gyakran a nap ébren töltött részének nagyobb hányadát felemésztő hangulatjavítást ti 2-3 perc alatt hazavágjátok a picsába azzal, hogy totál kiforgatjátok a szavaimat, és csak a vegytiszta rosszindulat sugárzik gyakran.

Ez most nekem nem hiányzik. Arra a kérdésre, hogy reálisan mi ahelyzetem, az az egzakt válasz, hogy a hely az idő, és a biztokomban lévő - részben pénzügyi - termékek minden alapot megadnak ahhoz. hogy potenciálisan továbbléphessek.

Ehhez viszont arra van szükség, hogy a figyelmem egészével a jelenre koncentrálhassak. Előre nézek, és nem bugyuta módon, hurráopimistán, tök bizonytalan dolgokat biztosnak véve, de mégis derűlátóan dolgozom azon, hogy a jelenlegi helyzetemből a legtöbbet hozzam ki. Hogy az mi, azt pedig majd Isten eldönti.

De a ma délutáni interjú meggyőzőtt arról, hogy itt osztrákban is akadhat nekem esetlegesen jó helyem. Ez most nem egy kijelentés, hanem egy nagyon erős, bíztató potenciál. Úgyhogy ebből indulok ki.

Ebbe viszont ti már nem fértek bele. Ezért húzok el - most már tényleg innen. És koncentrálok a fontosabb dolgokra. (Mint pl. a szaunában a rekreáció - az is fontos :)))

Úgyhogy véglegesen csá.

Mióta aktív snecológus hallgató vagyok, a kezdetektől érdekelt a rejtélyes szexnagyi és szexpapi felkutatása. Úgy gondolom, hogy most van egy potenciális házaspár jelölt.

A neve: Szepesi Katalin
www.facebook.com/katalin.szepesi.37

és férje:

Szepesi Béla

A gyanúm okainak prezentálása előtt itt a kép, melyet sokan ismerünk, de rengeteg fontos apróságot tartalmaz. (Sajnos világoskékként nem tudom beilleszteni, csak a linket)
sodipedia.sodika.org/images/8/8c/Szexpapi_szoba.jpg

A képen láthatjuk, hogy rengeteg festmény van a falon. Jómagam is a festészet megszállottja vagyok, és aki ilyen giccses fakeretben tartja a festményeit akkor azokat bizonyára első kézből, művésztől vásárolta.
A festmények között 3 is van, melyek erdőket ábrázolnak.
Ha valaki ennyire odavan a tájképfestészetért, akkor feltételezhető, hogy követi a kortárs magyar művészeket is.

Itt jön a képbe Szepesi Katalin aki a facebook képei közt előszeretettel oszt meg festményeket Kovács Gábortól aki neves kortárs tájképfestész művész.

Továbbá az egyik megosztott képén látható, egy giccses faképkeret,(https://img.sodika.dk/imgur.com/JiD8NNP.jpg) mely nagyon hasonló stílusú azokhoz a keretekhez, melyet a sodrony által megosztott képen látható.

Persze ez eddig csak egy feltételezés, de úgy gondolom a gyanúm nem megalapozatlan.

Ha valakinek van kedve a kutatásban részt venni hívja fel Katalint vagy Bélát. telefonszámuk elérhető a vállalkozásuk honlapján: faktumkft.hu/kapcsolat/