Egyelőre semmit se rakjunk ki a fórumra a transzvesztitarol! Hadd szenvedjen a korcs! Ha annyira akar infót, nyomozza ki saját maga!

Pontosan Tibi csak a katalizátor volt a Gyagyás leépülésében, ugyan úgy a macskaólban kötött volna ki csak max. 2-3 évvel később.

Sodika, az urad ismét szegeden van, megjegyzem full bebaszva

azt se tudja merre van, ha nem szól egy másik utas akkor oda vissza menne a vonatpótlón

A millió keresős buzikurva::D

Én vagyok a jászsági keresztapa, tavesz baktalo savale, üdvözlöm a jászsági testvéreket speciálba!
Stokikám, hallottalak már hírből, tudom, hogy jómódú vagy. Unokatestvéremet, a Sztojka Csacsit meg is hívtad párszor gyros tálra. Csacsi üzeni, hogy a krumpli hideg volt, és aztán eltűntél a Sansungjával, amit visszaköveteltél rajta, lopással is gyanúba keverted aljas módon. Csacsi testvérem erején felül próbálja neked a pénzedet odaadni, pedig a felesége terhes, az apósa meg börtönben van, a szociálisból adta neked azt a 35 ezret is, és utána egész hónapban éhezett miattad.
A Kalányos Korina a drága szép unokahúgom megneszelte hogy bajban vagy és hogy a Csacsinak a maradék 70 ezer forintját majd vissza tudjad adni kitakarította a szobádat előlegbe, meg panaszkodott nekem, hogy te őt molesztáltad, és megpocosodott tetőled. A Corinának három családot kell eltartania, míg mindenki távol van, és te miattad megromlott családon belül is a viszony. A gyereket senki nem akarja tőled, de az abortuszba belehal mert vékony a szervezete, az aszpirint se fogadja be. Tönkre tetted a méhét és a családját, még egy családot el kell tartania a Korinnának, ezért ki kell fizetned őt. Plusz a tisztítószereket, amiket neked vásárolt az ujszaszi kisboltban. Armin barátom a távollétetekben kijavította az ereszcsatornátokat is, menő bádogos mester Baden környékén, azt üzeni, hogy az egész tele volt rothadt májjal. Neked baráti áron 700 ezerért csinálta a Korina miatt.
A Korina azt is mondta hogy bajban vagy és már megszerveztem neked a szabadulós bulit, csak 1,2 millió forint előleg kellene, hogy a zenészeket ki tudjam fizetni.

Ezen a hideg, szemet-könnyező téli estén még a kóbor állatok is menedékbe húzódtak. Újszász utcáin csak nagyritkán siklott végig egy autó, reflektorával bevilágítva a félig leeresztett redőnyökön át a sötét kádárkockákba.
Óránként az esti zónázó járat üres vonatai érkeztek a szolnoki vonalon, de le- és felszálló utas hiányában rövid várakozás után dologtalanul indultak tovább a következő üres állomás felé. Esze ágában sem volt senkinek utcára menni, amikor harapnak a mínuszok és orrba fagy a lehelet.

Kivéve Gyöngyi nénit. Ő minden este ilyenkor sétált el az egyik diszkontáruház kihelyezett üzletébe. Ott zárás előtt akciós volt a zsömle és a párizsi végét is féláron mérték ki az eladók. Ha akadt olyan dobozos tej, ami másnap lejárt, akkor azt is olcsóbban lehetett megvásárolni.
Nem mintha Gyöngyi néninek ez a túlélést jelentette volna úgy, mint más nyugdíjasnak. Ő egész életében spórolt és megfogta a forintot. Minden hónapban félretett a nyugdíjából, és amíg lába és szíve bírta egy szerény összeg ellenében még a helyi művházban is ellátta a szervezői feladatokat. Ezért az évek alatt bankszámlája szépen kikerekedett.

Gyöngyi néni lassan csoszogott hazafelé a néptelen utcákon, miközben magaután vonszolta fáradtan nyikorgó, gurulós bevásárlókocsiját. Jól ismerte a környéket, tudta hol rövidíthet az úton. A hosszabbik út túlságosan fárasztó lett volna számára. Nem vitte már úgy a vizes, ízületes lába és az orvos is megmondta, ha csak teheti, kímélje magát. Gyenge szíve miatt kerülnie kellett a terhelést, valamint távol kellett tartania magát minden izgalomtól. Már a legkisebb sokk is végzetes lehetett számára.
Ezért sem sietett, és amúgy is csak az üres lakás várta otthon, meg egy kis paprikáskrumpli, ami a konvektoron mostanra már biztosan megmelegedett.

Miközben gondolataiba mélyedt nem vette észre az egyik bokor mögül rá leselkedő veszélyt. Egy alak épp utolsót igazított maszkján, amire csak a szemének vágott két lyukat. Kezében pisztolyt szorongatott és várta áldozatát, aki a hangos fújtatásból ítélve már csak lépésekre lehetett tőle. Türelmes volt, nem sietett. Tudta, az időzítésen múlik minden. Aztán mikor az idős asszony melléért, hirtelen előugrott a fedezékéből és elkapta annak kistáskáját, majd teljes erőből rángatni kezdte.
- Add a pénzed vagy kinyírlak! – üvöltötte artikulátlanul, miközben az idős asszonyt majdnem a földre rántotta a táskáért vívott harcban. – Nem hallod? – ordította és a pisztollyal hadonászott. – Add már a táskád, mert megöllek! Meghalsz vénasszony!
Gyöngyi néni tehetetlenül vergődött az erős ráncigálás közepette és azon igyekezett, nehogy földre kerüljön a váratlan attaktól. A kis kocsija felborult és a zsömlék szerteszét gurultak belőle, mintha csak menekültek volna a rabló elől. Először úgy tűnt, a támadó eléri, amit akart. Gyöngyi néni levette válláról a táskát, de ahelyett, hogy azt átadta volna, lendített egyet rajta és teljes erőből lesújtott az ordító férfi fejére.
A rabló megszeppent a nem várt ellentámadástól és egy pillanatra el is hallgatott. Ezt használta ki Gyöngyi néni, hogy újabb lendítés után kíméletlen ütést mérjen apró, de annál súlyosabb kistáskájával.
- A pénzem kéne? – szuszogta. – Nesze te gazember! – azzal ismét lesújtott.
- Nem érted, hogy megöllek vénasszony? – a férfi hangjából eltűnt a vehemencia. Kérdése sokkal inkább meglepődést tükrözött, sem mint agressziót.
Az asszony ekkor már rendíthetetlenül püfölte támadóját, aki két kézzel védte magát és lassan hátrált az ütészápor elől. Úgy tűnt, hogy a rabló bátorsága inába szállt és egy gyors hátraarc után futásnak eredt. Gyöngyi néni azonban nem hagyta annyiban a dolgot és kiabálni kezdett:
- Tolvaj! Rendőr! Rendőr!
A kiáltozásra két sunyi alak bukkant elő a közeli vasútállomás restije mögül azt kutatva, hogy ki és miért emlegeti ilyen hangosan a szervet. Mikor azonban látták, hogy a kiabálás nem figyelmeztetés volt a hatósági jelenlétre, hanem segítségkérés, úgy gondolták, hogy itt az idő törleszteni valamit abból a társadalom felé felgyülemlett tetemes adósságukból, amit pitiáner bűnözőkarrierük során felhalmoztak.
Még csak megerőltetniük sem kellett magukat. A rabló pont feléjük rohant. A két alak kiugrott a sötétből és leteperték a férfit, aki néhány súlyos ökölcsapás után eszméletlenül terült el a jeges aszfalton.

Fagyott mozdulatlanságba zsibbadt végtagok… Lüktető sajgás állon és halántékon… Vakító, éles fénypont, először az egyik majd a másik szemben… Egy hang szólt, távoli, mélyről jövő:
- Enyhe agyrázkódás, de a biztonság kedvéért bevisszük egy CT-re. Melyik ma az ügyeletes balesetis?
- A Hetényi Géza. – felelte egy másik homályos alak.
- Rögzítsem a nyakát? – kérdezte, és tenyerébe fogta a kábult férfiarcot.
- Tegyünk rá egy gallért.

A világ lassan kitisztult. A hangok élesedtek, a formák kontúrt kaptak. Rendőrautók sorfala vette körbe a helyszínt. A kék-piros fénypulzák kíváncsi tekinteteket csaltak a házak ablakába, és egyre több újszászi topogott érdeklődve a helyszín körül.
Egy rendőr hajolt a hordágyon fekvő férfi fölé és monoton monológba kezdett. Kevés információ jutott el a pórul járt rabló tudatáig, de az „őrizetbe vétel” és a „fegyveres rablás kísérlete” tisztán érthető volt. Csuklóján hideg bilincs kattant. Szinte összefagyott bőrével a rideg fém.
- Engedjenek oda! – lihegte két tüdejéből feltörő sípolás között Gyöngyi néni. – Látni akarom azt a kurafit! – azzal befúrta magát a rendőrök közé.
- Hadd látom azt a semmirekellő, anyaszomorító…
Itt váratlanul elhallgatott. Csak nézte a fekvő alakot, azt, aki imént még halállal riogatta. Csillapíthatatlan haragja értetlen döbbenetté alakult. Szava elakadt és hosszan, zavarodottan fürkészte támadója arcát, mint aki kísértetet lát.
- Hölgyem, ismeri ezt a férfit? – kérdezte hivatalos hangon egy rendőr.
- Endi! – ez minden, ami hirtelen Gyöngyi nénitől kitelt. Nagysokára szólalt csak meg ismét: - De miért? Mire volt ez jó? Miért csináltad?
- Ismerik egymást? – hangzott immár választ követelőn a kérdés.
- Ő a fiam. – felelt az asszony, majd a férfire kiabált: - Le akartál lőni, te rohadék? Te utolsó senkiházi! Pisztollyal jössz anyádra, meg maszkban támadsz rám?
- Ne...ne...nem akartalak lelőni. – szólalt meg elfogása óta először a férfi. – Nem akartam elvenni a táskád sem. M...m... még a pisztoly sem igazi.
- Hát akkor mit legénykedtél nekem, mi? Mire volt jó ez az egész?
- Én csak… én csak úgy csináltam, mintha..., de nem akartalak lelőni…
Ekkor Gyöngyi néni megértett mindent. Világossá vált számára, hogy mi célja volt a színlelt támadásnak, micsoda agyafúrt gazság lapult az ál-rablás mögött.
- Halálra akartál rémiszteni, így van? Azt akartad, hogy szörnyethaljak ijedtemben! A betétkönyvemre fájt a fogad, mi? Hát ezt érdemlem tőled, te lelketlen… te utolsó… Mit mondhatnék rád ezek után?
Két rendőr kellett, hogy a dühös asszonyt megakadályozzák abban, hogy a hordágyhoz bilincselt férfire rontson. Bár a meglendített kistáska célt tévesztett és elsüvített a hordágy mellett, a szitkok szűnni nem akaró zápora tetőtől talpig beterítették Endrét.
- Csak egyszer kerülj a kezem közé! – rikácsolta. – Ezt kapom annyi évi gondoskodásért? Ez a hála? Azt akartad, hogy itt forduljon fel anyád az utca kellős közepén?
Gyöngyi néni újra lendítette retiküljét, de a mozdulat megakadt. A következő szitok is elhalt, arca pedig dühös, fájdalmas mozdulatlanságba merevedett. Tett még néhány görcsös kísérletet arra, hogy levegővel töltse meg asztmás tüdejét, de hiába. A mellkasába fájdalom hasított, gyötrelmes, perzselő. Mintha izzó kezek tépték volna szét szívét, kíméletlen lassúsággal. Teste ernyedten rogyott össze.
A mentősök megpróbáltak segíteni rajta, de hiába. Gyöngyi néni szíve megállt. Élettelen testét egy fekete autóval szállították el.
Amikor megboldogult Gyöngyi néni fiát betették a mentőautóba az egyik rendőr utánaszólt:
- Tudja, hogy a fegyveres rablás kísérlete ugrott? Ez így már szándékos emberölés! – azzal becsapta az ajtót és a mentő elindult az ügyeletes baleseti korház felé.

Corina az új Sodi. Ez az új alteregó. Minden puzzle a helyre került, amikor a faszverésről halucinált.

Valójában a saját faszát verte ki, de már mint Corina.

Ezért is nem fityeózik már. Sodi visszavonult. Corina pedig az új meghasadt személyisége.

Lesz még itt Corina az Istennő TikTok csatorna, meg nagy átalakulás.

Csak azt nem tudom még, hogy a Corina dolog csak a börtönig tart - ahogy így is, úgy is nővé teszik - vagy utána is folytatódik, hogy nőnek adja ki magát.

Ami valójában már rég elkezdődött. A Szigeten is szőke hercegnéként illegette magát.

Minden egy folyamat...

Fórizst felkérdezték Bándy Katáról, természetesen nem gúnyolódott rajta, sőt ez az ügy tette tönkre az életét:
www.facebook.com/eszter.forizs.5/videos/1349332629377828
Kb 32. perctől.

Fun fact: Balázska (Fórizs új Sodija), aki még Endrénél is gyávább beszarva-behugyozva, üvöltve szaladt rendőrt hívni amikor a random járókelő megszólította őket (teljesen normálisan, még maga a hölgyúr is higgadtan válaszolt neki).

ui: én már nem nagyon követem Fórizst, csak azért néztem bele a videóba, hátha megtudom milyen háttérhatalmi erők okozzák az árvizet, de ha valakinek van még türelme hozzájuk és szokta nézni őket, akkor ha ilyenhez hasonló érdekesebb sztori van, szerintem nyugodtan jöhet a fórumra, mint az RGL-infók.

Kaffka őrjöng, ott is lezárult egy AirPods