lehetne olyan rész ahol a leopárd kinézetű alexander és S., a titokzatos púpos űrdiplomata együtt mentik meg a világot, lenyomná a galaxis őrzőit a 100%

Sodi szar a csatornád, szarok a gémpléjek nem is tudsz játszani te csicska noob.

Feljönnél szeróra 1v1 be hazavágnálak anyádba te gyász.

Ez nem kívánságműsor!

Először is le kell gurulni egy szép, lankás dombról, aztán beszállni a Frenbe kakás Roszával, majd a hihetetlen méretű nyereséget betenni a Szent Korona Bankba. Ilyen nagyon egyszerű ez!

Időben kellett volna gázszerelőnek tanulni!

Te GECI vagy!

Szerintem a Szalay vagy a Bede az. Tajgi szerint TótaWé. Lesz Casablanca. Vagy kaszablokka.

Lackó kipihenten ébredt. Megdörzsölte a szemét, és álmosan elindult a földszintre, hogy belapátolja a (telenyugtatózott) reggelit, amit természetesen az anyjának kell elkészítenie neki minden áldott reggel. Ebben a pillanatban arra eszmélt, hogy nincs semmiféle lépcső, ami a nappaliba vezetne. Nemhogy a lépcsőt nem találta, de az egész hely teljesen ismeretlen volt a számára. Egy szobakonyhás lakásban állt, amin látszott, hogy ritkán és felületesen takarítják. Egy ágy, egy kiszolgált fotel, egy íróasztal és egy ruhásszekrény alkották a berendezést, a konyha mindössze egy villanyrezsó és egy csapból állt. A falon a megszokott Hasselhoff poszterek helyett egy meztelen, meglehetősen fiatal, szőke, szláv arcú fiú fekete-fehérben kinyomtatott, A4-es méretű fotói voltak felragasztva, amiken cirill betűkkel a következő állt: Арон Кют Meglepően könnyen betűzte ki, Áron Kjut... Valahonnan ismerős volt neki ez a név, ráadásul a ruhátlan srác (nem) meglepő módon kicsit meg is nyugtatta. Odasétált az ablakhoz, és konstatálta, hogy borzasztóan magas panelház egyik legfelső emeletén lehet. Ahogy kinyitotta az ablaktáblát, csípős hideg áramlott a szobába, a horizonton pedig feltűnt a Kreml és a Szpaszkij-torony...

- Ez... ez nem lehet! Ho-hogyan? - beszélt magában szokásához híven Lackó. Becsukta az ablakot, és asztalon álló, meglehetősen elavult kinézetű számítógéphez lépett. Jó pár perc volt, mire a rendszer felállt, és ő olyan automatikusan gépelte be a jelszót (Есмералда) a cirill betűs billentyűzeten, hogy meglepődni sem volt ideje. A betárcsázós net csak nem akart csatlakozni, így tanácstalanul pásztázott az asztalra kirakott mappák között: jelentések, megfigyelés, belföldi műveletek, külföldi műveltek... Mielőtt azonban elkezdhette volna megnézi a tartalmukat, megcsörrent a telefon.
- Aleksz, hol a bábuska kankós faszán vagy? Öt perce állok már a ház előtt! Ha nem tolod le sürgősen az ukrán picsádat, mehetsz dolgozni trolival, mint a muzsikok!
- Ööö... sietek, Szerjózsa, két perc és ott vagyok!
- Azt ajánlom!
Lerakta a telefont, és csak ekkor jött rá, hogy tudta az őt hívó ember nevét, ráadásul végig oroszul beszéltek.

Gondolkodás nélkül vette elő a szekrényből a szürke, kezeslábas egyenruhát, és indult el gyalog a földszintre. Meg se kellett néznie, hogy tudja, a lift nem működik, így gyalog kell megtennie a tizennyolc emeletet. Lent már várta a Szergej a Lada Kalinának támaszkodva, miközben szívta a Prima Nosztalgija cigarettát. Először kicsit mogorván nézett Lackóra, de aztán egy széles mosoly közepette a kezébe nyomta a vodkás üveget.
- Gondolom megint nem reggeliztél, te anyaszomorító. Tessék, ebben is van annyi kalória, mint a kifliben, hahahaha!
Lackó meghúzta az üveget, de majdnem vissza is öklendezte az olcsó, de méregerős vodkát. Szergej hangosan röhögött, miközben rápöckölte a cigit két iskolába siető gyerekre. Beszálltak az autóba, és padlógázzal kilőttek a belváros felé. Szergej közben a tegnap esti kurvázásról mesélt, minden mocskos részletet részletesen kifejtve. Lackó alig tudott figyelni, próbálta összerakni, hogy mégis mi folyik itt. Szemei elkerekedtek, amikor befordultak a Lubjanka térre, és szeme elé tárult az FSZB hírhedt, vörös téglás épülete.
- Álmodom? Ez tényleg igaz? - motyogta maga elé csillogó szemekkel, miközben Szergej beparkolta a Ladát a szolgálati autóknak fenntartott helyek egyikére. Akkor kezdte elhinni, hogy nem álmodik, amikor a biztonsági őr ellenőrizte a beléptető kártyáját, és tovább engedte az épület belseje felé.

Ebben a pillanatban viszont lefagyott. Nem emlékezett, hol van az irodája, és hogy milyen műveleten dolgozik. A szürke kezeslábas, bevetési egyenruha, a bevetési kesztyű és a belépőkártya stimmeltek, a kollégája, Szerjózsa ismeri, Alexnek szólítja, a KGB-nél dolgozik. De mit? És hol a szolgálati fegyvere, a saját szolgálati sportkocsija, a titkos ügynöki kütyüi? Elbizonytalanodva téblábolt az előcsarnokban, amikor egy erős ütést érzett a vállán, és átható hering- és hagymabűz csapta meg az arcát.
- Mi van, Borogyin, büdös a munka? Hát mi a kurva anyádat álldogálsz itt, mint akit seggbe basztak? Vedd fel a műszakot, cimborám, mielőtt picsán billent a főnök! - harsogta az arcába egy majd kétméteres, medve termetű fickó kissé ijesztően, de mégis joviálisan.
- Grisa, de jó, hogy látlak... ööö... kicsit össze vagyok zavarodva, elkísérnél az irodámba?
- Irodádba, hahahaha! Na ezért bírlak, Alekszandr, moj drug, nagy mókamester vagy, hogy szopnál le! - röhögött az óriás, majd átkarolta a megszeppent Lackót, és elindult vele az alagsor felé.
- Azért jobb lett volna egy emeleti iroda - gondolta magában, de aztán arra jutott, hogy a legtitkosabb műveleteket nem tehetik ki az ablakba, így értelemszerűen került a föld alá az ő munkahelye is. Azt mondjuk továbbra sem értette, hogy egy ilyen láthatóan nem túl éles elméjű figura, mint Grigorij hogyan lehet a munkatársa. Viszont ő is kezeslábas egyenruhát, és bevetési kesztyűt viselt, így viszont lehet, hogy ez a stílus csak álca.
- Vérprofi a fickó! - gondolta magában Lackó. Mivel Grigorij sem hordott fegyvert, arra jutott, hogy a szolgálati kézi rakétavetőket és helikopterelhárító pisztolyokat nyilván le kell adni a műszak végén. Nem baj, elég ha munkaidőben irtja csak a Putyin elnök urat (a világ legjobb embereinek egyikét!) mocskoló újságírókat és liberálisokat, pihenni is kell valamikor. Éppen beleélte magát a vérengzés gondolatába, amikor Grisa feltépett egy ajtót a folyosón, és beléptek.

Az ajtó mögött nem iroda, hanem egy raktár volt, telis-tele takarítószerekkel és hozzájuk hasonlóan kezeslábasba és "bevetési" kesztyűbe öltözött figurákkal. Lackó kezébe is vödröt és partvist nyomtak, és gyorsan mindenki felsorakozott a fal mellett. Az ajtón Szergej lépett be az övékéhez hasonló, de bordó kezeslábasban, amire a műszakvezető szó volt hímezve oroszul. Ahogy Lackó a műszakvezető szót olvasta, egy idegen szó jutott az eszébe: Jabil. Biztos volt benne, hogy ismeri ezt a szót, de sehogy sem tudott rájönni, hogyan. Szergej eligazítást tartott, mindenkit kettes csoportokba szervezett, és beosztotta őket a hatalmas épület különböző részeibe. Lackónak nem jutott pár, és feladat sem. Felcsillant benne a remény, hogy hátha csak álca az egész, és most kapja meg a szupertitkos küldetést.
- Jajj, Szerjózsa, már azt hittem, hogy ez komoly, és sosem kapok fegyvert, és nem mehetek leszámolni a liberális újságírókkal! - hadarta a már a gondolattól is kéjesen remegő Lackó.
- Mi az anyádról beszélsz, Aleksz? Nem megmondtam százszor, hogy melóban neked nem Szerjózsa vagyok, hanem Ivanov műszakvezető úr?! Az pedig, hogy nem jelentem be minden reggel, hogy a wc-ket fogod pucolni, csak tapintatosság a részemről, a feladatod ma is, holnap is meg tíz év múlva is ugyanaz lesz! Tanuld már meg, hogy csak azért vagy a cégnél, mert megváltozott munkaképességűek alkalmazásával rengeteg adót tudunk leírni! Na, ne hozz ki a sodromból, Aleksz, vagy holnap tényleg trolival jössz dolgozni, azon meg befagy a segged! - válaszolta Szergej, és megveregetve Lackó vállát beterelte az első mellékhelyiségbe. A zsíros hajú, ukrán takarító itt szembesült azzal, mennyire mások a higiéniai sztenderdek Oroszországban és nyugaton. Egész álló nap pucolta a csempékre felfröccsent szar- és ondófoltokat, guberálta ki a fajanszot eltömítő, féldecis vodkás üvegeket a könyékig vagy tovább érő szar alól, gyűjtött taknyos zsebkendőt, véres tampont és betétet, használt óvszert és szaros wc-papírt a földről. Hulla fáradtan indult haza a nap végén. A parkolóban meglátta Szergejt, és remélte, hátha legalább a trolizást megússza.
- Ne haragudj, kispajtás, de a ma este is a szaftos picsáké! Téged meg a lányok úgyse érdekelnek, hahaha! - harsogta túl Szergej a kocsiból üvöltő mulatós zenét, és porzott el a parkolóból. Lackó majd másfél órát zötykölődött a trolin, ahol többször is lebuzizták, ülőhelye sem akadt, csak pár rossz arcú kaukázusi ajánlotta fel neki, hogy üljön az ölükbe, miközben hangosan röhögtek.

Mikor megérkezett a lakótelepre, ösztönösen az alig kivilágított játszótér felé indult. Ott már ismerősként köszöntötték a moszkvai suhancok és pár rubelért egy zacskónyi kék port nyomtak a kezébe.
- Jó pancsolást, hahaha! - kiáltotta utána az egyik, de Lackó nem értette a fürdősóra vonatkozó poént, ezért mogorván caplatott fel a tizennyolcadik emeletre. Becsapta maga mögött a lakás ajtaját, a számítógépen betette a Baywatch zenéjét, és felszívott rögtön két csíkot is a gyanús porból, majd elsötétült minden. Ki tudja, mennyivel később arra eszmélt, hogy hangok szűrődnek át a sötétségen.
- Lackó, Lackóóóó!
- Mi? Ki? Hol? - hümmögte a beállt "titkos ügynök".
- Hát nem emlékszel rám, Lackó? Én vagyok az, a Csodatevő Jótündér.
- A micsoda? - kérdezte, de közben már derengeni kezdett neki valami. Tiszavasvári, '90-es évekbeli akciófilmek, olcsó herbál, bejegyzések a facebookon.
- Így van, Lackó, már találkoztunk. Emlékszel már? És arra, hogy pontosan mit is kértél tőlem?
És ekkor Lackónak beugrott minden. Azt hitte, csak a herbál hatása, sokszor hallucinált már. De ez a vízió más volt, mint a többi. Tisztán, élesen megjelent előtte a tündér, és azt mondta, hogy teljesíti egyetlen egy kívánságát. Azt is mondta, hogy van ideje megfontolni, mert nem kérhet mást, és nem lehet visszacsinálni. De Lackó erősködött, hogy ő tudja. Moszkvában akar élni, és a titkosszolgálatnak dolgozni, hogy Putyin elnök úr illiberális rendszerét szolgálhassa. A tündér kérdezte, hogy ez minden-e, és hogy biztosan jól átgondolta-e a dolgokat. Lackó bólintott, hogy igen, ez minden, és biztos. Elképzelte, ahogy helikoptereket lő széjjel kézi aknavetőkkel, liberális újságírókra vadászik az orosz titkosszolgálat színeiben, és futurisztikus kütyük garmadája segíti őt.
- Elégedett vagy, Lackó? Ez volt az, amire vágytál?
- NAAA!... MIFAN????? MOSTNEEM!!! É-ÉÉPPEN NEM... - nyögte Lackó, és érezte, ahogy könnyek folynak végig az arcán. - A fegyverek, a titkos küldetések, az ejtőernyő, a... - küzdött a könnyeivel a zsíros hajú takarító.
- Tudod, Lackó, nagyon pontosan kell megfogalmazni, mit szeretnél az univerzumtól, mert ha nem teszed, előfordul, hogy nem pont azt vonzod be, amire valóban vágytál. - mondta tündér, miközben elmosolyodott. Megsimogatta még a zokogó Lackó zsíros hajzatát, majd undorral az arcán húzta el a kezét, és amilyen hirtelen megjelent, olyan gyorsan el is tűnt. Lackó pedig ott maradt a moszkvai külváros egyik panelházának szobakonyhájában azzal a tudattal, hogy holnap ugyanúgy tíz órában fogja mások szarát pucolni, mint ezen a napon. És ez lesz, amíg el nem pusztul.
- Tudtam, hogy több brainboostert kellett volna rendelnem - motyogta, miközben önkéntelenül elkezdett maszturbálni a falra kiragasztott Aaron Cute poszterekre.

Záhonyi Pista bácsi! Üdvöz légy körünkben újfent!

Köszi sajtmester! Magától úgyse olvassa a fórumot, ahogy sodika se! XDDDDDDDDDDDDDDDD

Ő az egyik coach! Széll Tamás felkészülését segítette. Annyit elárulhatunk, hogy a bresse-i csirkét kicsit máshogy értelmezi a Costes főszakácsa, és bár a hús Bresse régióból származik, nem kétlábú és nem is madár*. Az aranyérem be van biztosítva!

*gy.k.: hanem tacsimacsi :3

Csakhogy legyen mire álomba masztizni magát a vasvári trollvadász fszb lackónak ma éjszaka is..:)

sneci, lassan 2 hete nincs uj tartalom a profi gamer csatornadon, pedig ma jelent meg a resident evil. a thevr-os sracok mar reggel raktak fel rola videot, Hahó! mikor fog felfutni a csatorna, ha nincs kontent? Jövő héten?

Most a dobozhoz adott műfasz alakú ujjal játszik a kis buzi!

Zsidózott, és visszaesőként kapott 30 napot.

Látod Bori, a trollok még fasza forgatókönyveket is csinálnak a filmedhez, az általad összetákolt unalmas sablonos fosok helyett, te tehetségtelen szar.

A tetőre érkezett meg, és egy tigrisbukfenccel tompította a zuhanást. Erre képezték ki. Ő volt Alex, a Leopárd, a könyörtelen, kőarcú gyilkos, akinek csak egyetlen ember tudta felolvasztani a szívét az egész világon, és ő nem volt itt. Tudta mi a feladata: Azért küldték vissza az időben, hogy megölje Napoleont, aki Oroszország Anyácska leigázására készült. "Ezt nem hagyhatom, és nem is fogom hagyni" dörmögte maga elé selymes baritonján, aminek hallatán a nők lába megremegett a moszkvai éjszakában.

Úgy látott a sötétben, mint a macska, kicselezte az őrőket és bekúszott a terembe, ahol Napoleon aludt. Eggyé vált a környezetével, igen. ezért volt Ő a Leopárd! Hangtalanul odasettenkedett az ágyhoz, benyúlt a takaró alá, hogy egy mozdulattal elintézze a hazájára törő patkányt. Ám ekkor világosság támadt, és ordítás verte fel az éjszaka csöndjét!

"Héééé jöjjön valaki!!" Bömbölte Napóleon! És a szomszédos ágyról felkelt az Angol Király valamint a Kacsaember is. "Őrség, hol vagytok a Titkosnügynök megint a faszom körül matat!" üvöltötte Napóleon, és az ápolók néhány másodperc múlva meg is érkeztek a kórterembe. Szakszerűen rávetették magukat a megkövült Leopárdra, és pillanatokkal később, már az ereiben száguldott a bivalyerős nyugtató. "Nyugodj meg tata! Tudod mi van, minden teliholdkor rájön az ötperc, és Titkosügynöknek képzeli magát. Holnap mikor felkel már megint a Fotóművész lesz, aztán meg Sakkbajnok. Egy hétig nyugtunk lesz, tessék visszaaludni békében, holnap háború lesz ne felejtse, kell a pihenés".

Alex lazán,mintha ritmusra lépkedve fordult be a 112. és a Marcus Garvey utca sarkán lévő fodrászatnál, és amint egy pillanatra meglátta tükörképét a kirakatban,önkéntelenül is megcsodálta disznózsírral gondosan csatakosra formázott bubifrizuráját. Kék bicikliskesztyűs kezével beletúrt, majd a tenyerére ragadt zsírt az üvegre kente. Mit bámultok zsidók SZÉTKASZABLOKKA mindet!- kiáltotta a bentről tátott szájjal kirakatot bámuló fodrásznak és vendégeinek,akik sok mindent láttak már errefelé, de a minden szabad bőrfelületére filctollal leopárdfoltokat festő, virágmintás csipkeingben hadonászó homoszexuális látványára ők sem voltak felkészülve. Rohadt néger zsidók-morogta Alex,és megigazította a 44es Magnumot az övében, ahogy észrevette a járdán álló fekete srácokból álló csoportot, akik őt méregették agresszív tekintettel. Mivan mivan trollgecik - mondta nekik,és keze a fegyver felé nyúlt, de hirtelen mozdulattal széttárta magán a csipkés inget és napvilágra került bozontos fekete szőrrel borított mellkasa. A fekák riadtan hessentek szét,utat nyitva neki,miközben kínosan igyekeztek a földet bámulni. Magabiztosan haladt előre,amikor hirtelen minden elsötétült,és csak érezte, ahogy az arca a betonhoz csapódik. Bár nagyon homályos volt minden, hallotta a fekák hangját:
-Haggyadmá Marika, csak be Borosék gyereke,megint be van herbálozva, ilyenkor asziszimindig,hogy valami filmsztár hálivúdban. De ha kitisztul,kérdezzed meg tőle mi van a Bodrival,tegnap elvitte lefotózni oszt azóta sincs meg,bisztos elszökött valahová az a dög...

voilá!!!