Ahogyan ígértem, futottam egy kört a HR-nél az üggyel a gyagyással lefojtatott interjúnk kapcsán. Sajnos céges forrásokból származó információt nem adhatok ki.

Ígyhát amit a következőkben olvashattok azok az én személyes benyomásaim lesznek mint interjúztató. A saját jegyzeteimből kivonatolom a következő kis összefoglalót a 2x90 perces beszélgetésről.
Amit nem adhatok ki, így ne is kérjétek az a cégnév vagy bármi olyan információ ami magát a céget azonosíthatóvá teszi, egyedüli támpontként elmondhatom azt hogy ez az interjú 2021 második felében zajlott, továbbá hogy mint utólag kiderült
a gyagyás nem külső candidate-ként érkezett hozzánk hanem egy német cégháló egyik cégénél már dolgozó ember akit a számunkra kölcsönöztek volna kvázi kontraktorként.

1. Kezdeti bemutatkozás, rögtön kiderült hogy az interjúban minden résztvevő beszél magyarul, így ezt a részét magyarul ejtettük meg. Egy kollégám megkérte endrét hogy néhány szóban angolul írja körül az érdeklődési körét, hobbijait,
esetlegesen eddigi munkatapasztalatait. Ez már egy intő jel volt, a gyagyás értékelhetetlen hunglishal próbálta meg elmakogni számunkra hogy az ő élete első sorban a videózás, továbbá nagyon szeret utazni is. Mivel ez a művelet kb 7 percet vett igénybe
a további angol(és német) társalgástól eltekintettünk. A következő 20 percben én és a kollégáim ecseteltük hogy a projekt ahova éppen interjúzik az nagyjából mit takar, milyen feladatköre lenne stb stb.
Ezek után rátértünk a szakmai kérdezz-felelek részre, java alapokkal indultunk az egyszerűbb kérdések pl.: mi az a managelt memória, mi az a garbage collector, klasszikus deadlock ezek egészen simán mentek bár a deadlock körül volt némi képzavar.
A következő kérdés a java stringek mutabilitására vonatkozott, itt láthatólag már a kérdést sem értette, egészen értelmetlen körmondatokban kezdett el primitív típusokról és objektum referenciákról magyarázni, végülis pár perc szenvedés után úgy döntöttünk, belekérdezünk a springbe.
A springről a gyagyás korábban azt állította hogy ismeri és érti az alapvető működését, ehhez képest az IoC és DI patternek teljesen ismeretlenül találták, ezen a ponton néhány percben igyekeztem neki elmagyarázni hogy pontosan mi is ez és mi értelme, de láthatóan nem ment át.
Springel kapcsolatban faggattuk még tovább, Bean-ekről(nagyon helyesen megfejtette hogy babot jelent), Singleton és Prototype beanekről amivel kapcsolatban értékelhetetlen hetyetyézést kaptunk válaszul. Ezután próbálkoztunk JPA és Rest template témakörben is érdeklődni nála, de ezekkel kapcsolatban szintén kínos csendek és körmondatok jöttek eredményül.
Ezen a ponton megegyeztünk a kollégákkal hogy bár az interjúból még van további 12 perc, de mi lezárnánk a procedúrát, megköszöntük az együttműködést és letettük a hívást.

Bár a visszajelzéseink tükrözték a fenti, nem kifejezetten kompetens helyzetet, valami oknál fogva visszakaptuk egy második körre is az úriembert. A második kör algoritmizálás, egy átlagos senior jelöltel a 90 perc alatt körülbeül 4-6 feladványt szoktunk megoldani, ezek ilyen közösen gondolkodós sztorik ahol azt vizsgáljuk hogy hogyan old meg problémát illetve hogyan kommunikál.

2. Ahogy fentebb említettem, egy átlagos jelölt 4-6 feladvánnyal boldogul, esetünkben 2 izzadós, küzdelmes feladványig jutottunk. A feladványokat nehézségi sorrendben szoktuk adni, az első egy közismert interjú probléma, ezt ide be is írom.
Task 1:
Given an array arr[] of n distinct integers. Elements are placed sequentially in ascending order with one element missing. The task is to find the missing element.
A jelentkezők ilyenkor rendre előrántják az algoritmikus alapműveltséget és például bináris kereséssel vagy valami egyéb megoldással, általában 10 percen belül megoldják a problémát. Endre 40 percen keresztül küszködött vele, úgy hogy eddigre már az összes
létező hintet ellőttük neki, sőt már egy vázlatos pszeudokódot is kapott amit csak java-ra kellett volna átírni, illetve itt-ott kiegészíteni. Végeredményben produkált egy megoldást ami nem kezelt edge-case-eket. Ezen a ponton én meg akartam szakítani az interjút mert nem láttam értelmét, de végülis tovább mentünk.
A második feladvány ennél egy fokkal nehezebb, ezt már nem írnám be, de maradjunk annyiban hogy a naív megoldást egy jóllakott óvodás is képes kitalálni. Próbálkoztunk segíteni neki, vagy rávenni hogy mondja ki hangosan mi az amit gondol, de endre jó 15 percre csendbe burkolózott.
Majd egyszercsak elkezdett egy olyan algoritmust felvázolni ami a problémának az egyik legteljesebb és legoptimálisabb megoldása. Az interjú után kiváncsiságból beírtam a google-be a probléma nevét(ami szerepelt a feladatleírásban is), endre a második találatot másolta le nekünk.

Ezek után elköszöntünk, és szerencsére soha többé nem kellett egy percig sem foglalkoznom ezzel a szellemi titokzoknival.