a gnóm legutolsó videóján úgy mozgatja a kezét mint naftalin ernő.

Endre azért rángatózik úgy, mert áramot vezettem a masztiszékébe, és ha a faszához nyúl, akkor zárom az áramkört!

feltörést tagadni, amikor esőben elment andihoz, a kabátos jelenet, penész, 600 eurós poszterrestaurálás, a sok színes-szagos levélke :)

jó volt az :)

Én adakozok az új párt számára 2000 forintot. Sodinál van, ő adja át majd.

Úristen! Ez nekem új!

2016. szeptember
"Tudjátok, az elmúlt hónapokban az volt az elkeserítőbb, hogy miután˛a magyar szegénységet, az magyar átlagnettóbevétel 60%-át lecseréltem a német szegénységre, vagyis a hamburgi átlagjövedelem 70%-ára, hirtelen mindenki úgy kezdett el viselkedni, mintha a lottón nyertem volna, és jól fizető állásom lenne, miközben ez a bolhányi, 10%-os ugrás (a magyar átlag 60%-áról a hamburgi átlag 70%-ára) a legkevésbé sem nevezhető meggazdagodásnak, csupán a szegénységben történő megrekedést jelenti, még akkor is, ha ez nominálisan mellékesen hatszoros jelent a nettó bevételben (100 ezer Ft helyett 600 ezer Ft-ot).
A szociális kapcsolataim pedig csak tovább épültek le, mert akivel eddig legalább közös téma volt a filléres nélkülözés, és kilátástalanság, az most már nevetségesnek érzi, kigúnyolja, és irigylésre méltónak gondolja a problémáimat.
Nincs annál idegesítőbb, hogy pontosan tisztában vagy vele, hogy ágrólszakadt szegényember vagy, és mégis úgy viselkednek veled, mintha boldog jómódban élnék, miközben soha életemben éltem boldog jómódban: életem első éveit egy panelban éltem, utána a nagymamám egy szobájában, később apámmal osztoztam egy 42 nézetméteres lakásban, ahova ő állandóan alkoholista és drogos csöveseket hordott, még később anyám falusi házában vitatkoztunk azon, hogy túl sok vizet használok, és drága a szippantó, míg az utolsó pesti éveimet szívességi lakáshasználóként éltem egy cég irodájában, és itt Hamburgban is csak egy 20 négyzetméretes szobát bérlek egy olyan lakásban, amit kéthetente nekem kell alaposan kitakarítanom.
Mert azért mégis csak őrültségnek hangzik, hogy ha a korábbi átlag 60%-áról a mostani 70%-ára ugrik a jövedelmed, akkor ez a nyamvadt 10% miért jelentené, hogy úgymond pénzes ember lettél, ami már megteheti, hogy gondolkodás nélkül szórja a pénzét, és szépen támogathat mindenkit, sőt: ez vagyonos emberként kötelességes is. Pedig az, hogy helyi átlagban 10%-ot ugrik a jövedelmed, és ezzel együtt kicsit arrébb is költözöl, még kurvára nem változtat téged sem jól kereső, sem tehetős emberré, de legkevésbé sem lélegző bankautomatává nem. Hanem csupán egy olyan szegény emberré, akinek a szegénysége az aktuálisan helyi viszonylatban 10%-kal csökkent.
Eközben a német élet, amit élek, valójában úgy néz ki, hogy nincs benne sem semmiféle kiszámíthatóság. Próbálsz tervezgetni, de mindig jön valami váratlan kiadás. Mondjuk elveszített a speciális lakáskulcsodat, és 100 euró a pótlása. Vagy kiderül, hogy a főbérlő volt olyan jogtudatos, polgári engedetlenségben résztvevő ellenzője a tévédíjnak, hogy éveken át ne fizesse, hogy aztán a hirtelen a nyakába szakadó 500 eurós csekk fele rád essen, mert nem akarsz vele felesleges konfliktusokat, hogy még ezen is vitatkozzál, a lelki békéd többet ér. Vagy éppen ma: amikor ugyancsak ő kitalálja, hogy a zuhanyzó melletti fürdőszobaablak keretének nyilvánvalóban éveken át kialakuló korhadása a Te hibád, hisz rendszeresen túl hosszan zuhanyozol, és ezért leraksz az asztalára 600 eurót, hogy oké, cseréltesd ki a hülye ablakot, és majd kéred vissza a többit. Mint ahogy ez mind-mind megtörtént velem, mint említettem: az utolsó éppen ma délután. Vagy amikor 10 perccel lekésel egy vonatot, és az ugyanazon viszonylagban közlekedő másik vonatra annyi pótdíjat kell fizetned, ami az oda-vissza jegy volt összesen. Vagy dobhatod ki a drága pénzen megvásátolt jegyeidet, mert a haverod lemondta a nyaralást, egyedül meg nem akarsz menni.
És ilyen mindig van. Berlinben is hasonló nagyságrendekben ugrottak meg az utolsóelőtti szállásom költségei. A különbség annyi, hogy míg itt szépen kifizettem inkább, mert én hosszabb ideig maradni akarok, és jobb a békesség, addig Berlinben csak az aktuálisan vállalható mértékik vállaltam fel ezt, és pénz híján inkább húztam el az országból is."

Zsery, nagyon szépen megkérnélek, hogy takarodj innen a berregő Maci faszára a hülyeségeiddel. Ez itt nem a te privát lelkisegély és life coaching csatornád, hanem Sodi fóruma. Ha egy újabb videóval vagy telefonfelvétellel tudsz minket megörvendeztetni, azt örömmel vesszük. Továbbra is jár neked a hatalmas respekt a snecológiai munkásságodért, de a te életed a kutyát nem érdekli. Ahogy sneideré, a tót ügyvédé vagy Záhonyi Pista bácsié sem. Nem is pakolták ide soha. Példát vehetnél róluk.