Akkor én is - bár én úgy vagyok ezzel, mint Pablo Escobar, aki azt mondta: "ne beszélj az embereknek a problémáidról, mert 80 százalékuk leszarja, 20 pedig örül nekik" de nekem is volt egy elég komoly megzuhanásom úgy 2014-17 között - pár epizódot itt is láthattatok belőle. Ott álltam pár évvel az addigi legnagyobb szakmai shikerem, a 700 ezer fütyi nézettségű utolsó videóm után, aminek akkor a kurva Fidesz miatt nem lett folytatása, magamra maradtam teljesen, szociális életem kb annyi volt, mint Recskaboynak, és semmi jobb ötletem nem volt annál, hogy megigyam a napi 7-8 sörömet (néha többet is) a napi 2doboz cigimmel (néha ez is több volt) oszt ennyi. Bennem is volt ilyen, hogy felmászok a Lánchíd tetejére, csak gyáva vagyok hozzá, plusz nem hiszek a túlvilágban (a semminél meg minden jobb) úgyhogy aznap este inkább leittam magam, de mocskosul, és az az ötletem támadt, hogy felülök az első nyugatra tartó vonatra és lesz, ami lesz - így keveredtem Hollandiába :) Ott sikerült kicsit átgondolni és átértékelni pár dolgot.

Elég ironikus (hogy ontopik is legyek) hogy részben Recskaboy története inspirált arra, ami kihozott ebből a szarból. Sodira mindig is úgy tekintettem, mint egy lehetséges alternatív énemre egy párhuzamos dimenzióból, mivel több közös is van bennünk azon kívül, hogy 24 óránál kevesebb van a születésünk időpontja között, és egyrészt jó elrettentő példa volt, hogy milyen mélységig nem akarok jutni soha, másrészt úgy voltam vele, hogy ha ennek a gyagyás balfasznak sikerült, akkor nekem sokkal több ésszel és kitartással miért ne sikerülne? 2018-ban részben ennek kezdtem komolyabban programozást tanulni, nagy büszkeség volt, amikor 2-3 hét után sikerült összerakni azt a projektet, amiért anno kifizettem az 50 eurót (továbbfejlesztve egy vállalkozó ismerős a mai napig hasznát veszi), mostanra lesz lassacskán kész a portfólióoldalam és az első GitHubos projektem, aztán nyártól, ha a járvány is lecseng végre, tényleg kezdem a fejlesztői melócsákeresést Bécsben, és nagyon szeretnék még idén kiköltözni. Időközben tavalytól a napi 8 sörből is heti 5-7 lett, van, hogy 2 hétig nem iszok egy kortyot se (egy saját fejlesztésű okossággal statisztikát vezetek róla - Sodi, ezt neked is ajánlom, tanulságos) szóval faszaság van :) Ezt csak azért írom le, hogy soha, semmilyen körülmények között nem szabad feladni, mindig van valami más, valami jobb - csak tenni kell érte, nem rinyálni és/vagy elengedni magad.

Na, te kis faszszopó, torzszülött gyernőtt!

Említettem már a 11 éves nevelt fiamat, akit a KAMU vírus utószövődménye januárban egészen a gyermek intenzív osztályig repített... Szerencsére - úgy tűnik teljesen - felépült. Mostanra a családunk további két tagja lett pozitív, a gyönyörű élettársam az egyik, jómagam pedig a másik.

Én otthonról dolgozom elsősorban, és a nagy ügyfelekkel való találkozások során is rendre a járványügyi szabályok betartásával jártam el, ezért valószínűsíthető, hogy a párom hozta haza ezt a KAMUt. Versenysportoló és kisgyermeknevelő lévén vagy az uszodából, vagy pedig a bölcsödéből. Mivel boldog és szerelmes párkapcsolatban élünk, gyakoriak a heves szeretkezések közöttünk, melyek során bőven juttatunk saját testnedveinkből a másiknak, így nem csoda, hogy a tünetek is egymás után rövid időn belül jelentkeztek mindkettőnknél.

Nemrég kaptunk mindketten első oltást (ő Pfizert, én Astrazenecát), de sajnos a védettség kialakulását megelőzte a KAMU vírus beszedése. Neki kicsit súlyosabbak a tünetei, de nem annyira vészes, mint amitől mindannyian tartunk, nálam pedig egyelőre enyhébb lefolyású. Remélem mindketten megússzuk rövid és hosszútávon is.

Azt szeretném mondani neked, te púpos, pedofil korcs, hogy kívánom, hogy hosszú életed legyen, de a legnagyobb kínok között teljenek mindennapjaid!!! Hatalmas öröm volt nézni a tegnapi adást, lenyűgözött a gyümölcsös kérdésre adott reakciód, de igazán örömmel az adás végi fulladozásod látványa töltött el, amikor is apró kis levegővételekkel küzdöttél a söröcskéd hiányában. Fenomenális volt, órákig tudnám nézni... :)
Na meg addaboy donétjeivel kapcsolatos reakciód is nagyon beszédes volt, ha jól láttam majdnem elpityeredett a szilaj fatászpika...

Nagyon jó az irány, nagy köszönet az univerzumnak, és Addaboy Neked is a munkásságodért! Csak így tovább, srácok!

a legutóbbi adda által narrált sneci-videó egyszerűen zseniális volt. az külön funfact higy kiemelkedően tehetséges vágó és narrátor készít filmet az egyik letehetségtelenebb létformáról amit valaha láttam.

a lényeg:
srácok, ha össze tudnátok dobni egy komoly/félkomoly dokufilmet sodi életéről, olyan tematikával, hogy "hogyan ne baszd el az életed!" akkor az tuti fosná. elképesztő siker lenne, ami ismét csak túlüthetné a snecológia falait.
ja és én, aki sosem szokot donételni, simán küldenék rá lóvét!

gondoljátok át plíz.

nszksz.

hajrá zsery, csak vissza ne essél!

Dagadék a púpfal helyett a flokkot pörgesd meg a vásárlást!

2. fejezet
Bevezető

Hősünk sápadt csillagok ege alatt jött erre a világra. Felmenői üvegből építettek köré várost. Az univerzum királya is lehetett volna, ám egy ponton valahol elméjében túlcsordult a sötétség. Hálátlan, torz és beteg fiúcskává cseperedett. Felhőtlen szórakozása volt más gyermekek megrontása és az ajtó, mit szélesre tárt, sosem csukódott be. Korcs testben, s korcs szellemmel senki nem vette komolyan, félretolták, eltaposták. Ilyen hajnallal, hősünk szegregált tanodába kényszerült, ahol más, problémás fiatalokkal került egy közösségbe, ám még ők is elutasították és megvetették. Ilyen múlttal számára nem vezetett út a magasabb tudás megszerzése felé, ő mégis megpróbálta.
Egyetlen örökösként, szülei vagyonokat áldoztak taníttatására, tenyerükön hordozták, tudván, hogy ingyen sosem teheti ki lábát a saját fejének fogságából. Mesterei pöröllyel verték volna belé a tudást, de elméjéről, mint üllőről az csak lepattant. Kastélyok és földek lettek az enyészeté, míg Endre képtelen volt rálépni a helyes, előtte kitaposott útra. Kvázi-barátai csak alantas rágcsálóként tekintettek rá, inasként kezelték s csak tovább rohasztották vérzékeny tudatát.
Mecénásai lassacskán kitagadták, hívei helyére gyűlölködők léptek, a zuhanást élvezte, de a földet éréstől rettegett.
Kergették, s ő menekült.

Ám egy nap felkeltett élet tüze lobbant szívében! Fantáziája, mely addig csak éjszaka jött érte, egy Andi nevű félork alakjában érte utol. Szirénként magához láncolta és megmenekítette Gémeskútországból, melyet a maga fertőjévé alakított. A kezdeti öröm és siker hamarosan éjfélbe öltözött. Endre szélsőséges tévképzetei miatt rövid idő alatt, véglegesen elmarta maga mellől Andit, kit ékszerként hordott volna. Agya hátuljában munkálkodó buzidémonok és más rettenetek megfosztották az eddigi egyetlen esélyétől egy normális élethez. Hamarosan rájött, hogy nőt többé nem szólíthat megbánás nélkül.
A szomorú események kálváriája után új beteljesedést és motivációt kellett találnia, fáradhatatlanul próbálta betömni az űrt. Egyik recskabarlangból a másikba vándorolva, hűbérurai zaklatásától elszegényedve tengette napjait. Nem egyszer késként metsző szélben, dideregve vetette rá magát mások által elejtett dögökre.
Úgy tűnt, végre otthonra lelt Schrekk, a félogre harcos oltalmazó szárnyai alatt és az anyagi jólét is utoléri. Ám az ogre szemében megcsillant a gnóm illuzionista aranya, s ismét sarcok súlyos terhe nehezedett púpjára. A harcos szabadult volna a szagos gnómtól, de az mindennél jobban ragaszkodott az új gazdatesthez és Schrekk is túl kapzsinak bizonyult az elváláshoz.
Fekete-fehérre csupaszított világában az egyetlen örömet fütyifityingek százezrei jelentették neki, de a vagyon szagára előkerültek gémeskútországi kvázi-barátai. Először egy megrögzött munkakerülő félszerzet pap kereste meg, s folyamodott segítségért. Az adós kapcsolat bimbózóan indult, meglibbentette hősünk fejében a messiás fátylát, mely státuszban annyira vágyott tetszelegni.
Időközben Endre tudomást szerzett a Bájitalosok Céhének termékeiről, melyektől apja okán oly' nagy távolságot kellett volna tartania. Emberi gyarlóságának parancsolni nem tudván, elkezdte mámorral tölteni vérét. Innentől kezdve nem volt helye a világban, ideje lejárt, temetetlen halottként járta a földet. Rend után kutatott, mégis a legmélyebb káoszra talált. Erkölcseiből kivetkezve kezdett gőzfürdőkbe járni, ahol nők utáni vágyát vénemberek aszott testének látványára cserélte. A forró gőz taszító ingoványában tovább torzult teste, s elméje. Múmiagombák kezdtek burjánzani benne, rajta és környezetében. Mindent megfertőzött maga körül, csak gyászt teremtett. Krónikaesküdtsége révén széles közönséget fordított maga ellen fegyverként, haragként, a penge éleként. Endre ebben érezte a kiteljesedését, szégyentelen magamutogatása eszközét. Okkult nézeteit közkinccsé téve, számára már sem fény, sem árnyék nem maradt, melyet megvilágíthatott volna az odújába lopakodó holdvilág. Tépett, ragyás arcán többé igaz emberek tekintete nem időzött.
Egy holdtalan éjjelen a Ticcsfölde kanálisaiban rejtőző alja nép felkereste hősünket. A Miskolci Putriudvar képviselői ármányt szőttek Endre ellen. A krónikás birodalom katonájának álltak, s elhintették a gnóm ködös fejében a gazdagság magvait. Endrében dúlt a buzidémon, a perverz vágyak és a szerelem. Herbálkirály Márk fekete szíve hálóként zuhant rá és karjai bilincsként tartották fogva. A vicces színű ifjak megvezetése miatt arra kényszerült, hogy térdre boruljon a piramisok árnyékából kiűzött népek pénztárnokai előtt és alamizsnáért könyörögjön, amit aztán odaad az orkoknak. Nyaka körül végleg megszorult a hurok, adósságai megbélyegezték.
Vagyonokat, kastélyokat és rengeteg fütyifityinget herdált el, pusztán azért, hogy barátságra, szerelemre és elismerésre leljen. Adósai ököllel sorozzák, a bájitalok átmossák a veséjét, a feledés ígéretét hordozva. Ám Endre büszkesége inkább törik, mintsem hajoljon, ezért a mai napig duzzasztja tartozásait és immár hasát is.

A Nap már csak sápadt szellem számára. Ezen az úton haladva, élete előbb vész el, mint az illúziója. Új rejtekhelyén nyugalmat nem lel, az ork kvázi-barátai enyves kezükkel még mindig bele erszényét túrják. Mára már nem tudja, mi a valóság és mi az, amit csak ő akart elhitetni a Snecológus Lovagrenddel. Minden kapcsolatát elvesztette, beszédre is képtelen. Tükörbe nézve démont lát. Bájitalos fiolák áthatolhatatlan labirintusában a keserédes tudatlanságra kárhoztatja magát.
Ő sem tudja, mikor, s hol fog legközelebb felébredni... Labanciában? Miskolcon? A Szőke Sasimádók országában, esetleg anyja mellet Gémeskútországban? Ma vagy tegnap? Ki a megmondhatója?!
Oroszlánfóka üvöltéseitől hangos krónikája és a rajongói fórum, minden szitka titkon fohász. Hangulatingadozásai szeszélyesebbek az időjárásnál is. Egyszer a Miskolci Putriudvar örökösének hintáját, máskor a bitófáját ácsolná.
Elmúlóban van egy hős. Sötét miskolci ondót nyelt, s őt is elnyelte a sötét.
Ó bájitalok, mára hadd aludjon, majd holnap ismét harcol veletek!
Újra reggel, újra felkel, újra félelem.

Üdv mindenkinek,

Ma este megpróbáljuk mikrofonvégre kapni a mestert 9-től a facén.
Event nincs, hirtelen live lesz. Endre nem nyilatkozott, hogy indit-e liveot, de megigérte hogy egy fél órára leülünk dumálni, kvázi renderelős buli gyanánt.
www.facebook.com/addabboy2209/


Ezek után 10 után én Ticcsen nézem a flokkot, reméljük nem ver át minket Endrus és időben meglesz! Minden érdeklődőt várunk oda is!
www.twitch.tv/addabboy2209

Üdvök!