Azt a 8 kilót simán meg lehetett volna spórolni, ha Sodi jobb kezére kötnek egy dinamót.

Sodi, hogy ne raboljuk feleslegesen az értékes munkaidődet, megírtam neked a következő magyarázkodó kommentedet, hogy ezzel se kelljen fáradnod:

"Hideg, esős nap volt aznap. Éppen egy tüntetésről indultam haza, órákon keresztül a helyszínen tudósítottam. A szél fújt, és a levegő is hűvös volt, viszont ez nem vette el a kedvemet, még a hazaúton is melegen tartott a szívemből áradó szeretet Hazám és Népem iránt, amelyekért bármilyen időben hajlandó vagyok kiállni, és az események közvetítésével erősíteni a Nemzetet.

Ez az érzés egészen szobám ajtajáig elkísért, ahol váratlanul megcsörrent a telefonom. Mosoly terült szét az arcomon, mivel első pillanatban azt hittem, hogy az én egyetlen drága édesanyám keres egészségem felől érdeklődve. Mikor előkotortam a készüléket, kicsit meglepődve vettem tudomásul, hogy a munkaadóm hív, hiszen hétvégén nem szokott ilyen ügyekben keresni. Azonban mosolyom nem hervadt le, ugyanis gyanítottam, hogy egy újabb sikeres projektemmel kapcsolatban ajánl majd fizetésemelést, amit én már gondolatban ismét elutasítottam. Felvettem a telefont, és bajtársiasan üdvözöltük egymást.
- Endre, van egy kis gond - kezdte a főnököm. Megszokta, hogy velem beszélhet, mint férfi a férfival, minden mellébeszélés és felesleges köntörfalazás nélkül. A mosolyom ekkor veszített kicsit magabiztosságából, a hangja keményebb és aggodalommal teli volt. Tudtam, hogy ez most nem vicc, és rákérdeztem, hogy mi a baj.
- Endre, ma kaptam egy levelet egy bizonyos "halalamagyarokra" nevű gmail-es címről. A levél Rólad szólt.
- Folytasd - mondtam, már felkészülve a legrosszabbra.
- A levél rengeteg vádat tartalmaz, és csatoltak róla rengeteg obszcén képet, amelyen állítólag te szerepelsz. Jobb lenne, ha megnéznéd.
Akkor már minden kétséget kizáróan tudtam: újra megtaláltak internetes rosszakaróim, akikkel napi szinten harcot kellett vívjak, hogy folytatni tudjam Nemzeti Harcomat, mint Krónikás.

Miután megtekintettem a levelet, a pimasz hazugságokat átugorva a képeket vettem szemügyre, és egy pillanatra elfehéredtem. Az aljas zsidók és hazaárulók rábukkantak régi képeimre, és azokat photoshoppal saját undorító fantáziájukból merítve elcsúfították, és az egész olyan undorító és gyomorforgató tartalmat sugárzott, amelytől minden Magyar ember gyomra felfordul. A képeken eredetileg én voltam láthatóak, mikor még fiatal koromban interneten próbáltam társalogni. Hiába, a fiatalos tűz égett a lelkemben, és akkor érdekesnek találtam az internet adta lehetőségeket társkeresésre. Természetesen amint megtaláltam Életem Értelmét, jelenlegi páromat, rájöttem, hogy ezt így nem jó, és végleg felhagytam ezzel a tevékenységgel, azonban láthatóan Isten úgy gondolta a múltam elől nem menekülhetek.

A főnökömmel ezt gyorsan tisztáztam is, ő megértette, és meggyőzött arról, hogy ezt ő egy percig sem hitte el rólam, és győzködött, hogy a legerkölcsösebb embereknél is készülhetnek még durvább anyagok, ha az ellenfeleik annyira elszántak, mint az enyémek. Ekkor azonban még nem volt vége:
- És van még egy rossz hírem.
- Ne kímélj - mondtam bátran.
- A levélből megállapítottam, hogy körlevélként lett elküldve több címre. És attól tartok...
- Folytasd - behunytam a szemem.
- Endre, attól tartok, hogy édesanyádnak is elküldték.
Ettől tartottam. Drága anyámat bármennyire is távol akartam tartani a Gonosztól, valahogy sikerült feltárniuk a kilétét, és többször fenyegettek vele, hogy ezt fel fogják használni ellenem. És most bekövetkezett, Édesanyám, aki megszült, felnevelt, és a mai napig mellettem áll jóban-rosszban, most valószínűleg magába roskadva ül a számítógép előtt, és törékeny lelke önmagát hibáztatja a hazugságok miatt. Kitöröltem a szememből egy férfias könnycseppet, beszálltam a kocsimba, és egyből útnak indultam Páty felé, hogy eloszlassam a hazugságokat rólam, és hogy mindent őszintén bevalljak anyámnak. Út közben csak arra tudtam gondolni, hogy legalább kedvesemnek, az én egyetlen páromnak a kiléte még homályos a Gonosz számára. De tudtam, hogy ez bármikor megváltozhat, és nekem erre fel kell készülnöm, és nem szabad felhagynom a Harcommal. Ahogy vezettem, a lemenő Nap eszembe juttatta, hogy mikor felkel, talán ismét szebb országra fognak ráesni a sugarai, hála munkámban. Arcomon elszántsággal hajtottam a Szebb Jövő felé."