TAKARODÓ VISSZA A KEMENCÉBE!!!

a kurva anyátokat!
meg neked is te brazil féreg!

egyszer azt írta nekem, hogy ha utcára kerülnék, felszedne egy nő... lehet ezt kéne tennem, megkörnyékeznem valami gazdag 50-est...

miért ne?
a huszas lotyók hozzámennek a gazdag télapóhoz, aki aztán hamar behal, mert már öreg. a csaj, aki talán már középkorú ekkor, egyedül marad, de kivel fog összejönni? télapóval már nem, mert pénze már van. gondolom kinéz magának valami fiatal csávót. aztán ha megöregszik és berosál a csaj, marad a vagyona a középkorúvá vált csávóra, akire aztán megint valami fiatal csaj fog bukni.
ebbe a körforgásba kell valahogy belemászni, mert egyrészt lesz lóvém, másrészt, eleinte igaz hogy valami szipirtyót kell boldogítanom, de utána engem fog egy fiatal.

na, milyen a shaját megoldásom?

Melyik ez a kávézó, és hogy jutok oda tömegközlekedéssel?

Lacxus kalandjai, első rész.

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy a tinédzserkort már régen elhagyott félénk fiúcska, névszerint a 35 éves Boros Lacika, akit a kollégái és iskolatársai ruszki származása okán gyakran Borovojnak neveztek.
Élt, éldegélt a Lackó lent Tiszavasváriban, a szülői házban. Néha őrjöngött egy kicsit a fogyatékos SoDika fórumán, álmodozott róla, milyen jó is lenne trollokra vadászni csavarhúzóval, tervezgette hogyan tudna bosszút állni zaklatóján, a brazil származású eszmeralda néven közismert transzvesztitán. Amikor már nagyon unatkozott odahaza, saját ragyás képét fényképezgette és töltötte fel fotós weboldalakra.
Unatkozni hősünknek bőven volt ideje, ugyanis 24/32-es beosztásban gyári szalagmunkásként robotolt, informatikus diplomája ellenére.

Gyakran eszébe ötlött, milyen jó is volt, amikor fiatalabb korában ellátogatott egy nagyvárosba, felült a villamos nevű csodálatosan csilingelő közlekedési eszközre, és olyan nagyvilági helyre is eljutott, mint egy pláza.

Ott pedig a legtrendibb módon étkezhetett, beült egy pizzériába, ahol frissen készített pizzák közül választhatott!
Szemben az otthoni kisvendéglőkkel, ahol szakács maximum egy közértes mirelitpizzát volt hajlandó bedobni a mikróba Lacikánknak.
Nem mintha tellett volna neki ilyesmire a segédmunkás minimálbéréből, miután munkahelyén befizette a menzát, megvette a buszbérletet a bejáráshoz és odaadta édesanyjának a havi részét a rezsiből. Szegény beteg édesanyját meg is gyűlölte ezért, általában csak B.-néként emlegette mindenfelé.

Első fejezet: A nagyvárosi látogatás.


Történt azonban egyszer, hogy a Sodikafórum trolljai annyira felbosszantották a kis Lackót, eldöntötte,
akcióba lép, és bosszút áll zaklatóin.
Ehhez mindenek előtt kilopta a gyárból a létező legnagyobb csavarhúzót. Hogy a portán se bukjon le,
egy pillangó nevű fegyenc könyvéből megismert módszerhez folyamodott. Bár a csavarhúzó nyele
nehezen ment be és a gatyáját azonnal átszakította az eszköz, igazság szerint roppantul élvezte a dolgot.

A portás kifelé általában ügyet sem vetett a mindig leszegett fejjel baktató, emós tincsei közül
bágyadtan felfelé pislogó fiúra. Ezúttal mégis feltünt neki, hogy még a szokásosnál is jobban
kacsázik és mintha valami gyanus folt lenne a nadrágján hátul. Mármár öszönösen nyúlt a rádió felé,
hogy szóljon a biztonságiaknak, végül csak undorodva grimaszolt egyet és visszaépett a portásfülkébe, ne is lássa, amikor ez a nyomorult elvánszorog előtte.

A fegyvert tehát sikeresen megszerezte Lacus, már csak a pénz hiányzott a végső bosszúhoz.
Tudta, hogyha felutazik pestre, azonnal, ösztönösen megtalálja majd a tollokat, nem lesz nehéz. Egyrészt
részletes excelt vezetett az évek alatt összeszedett információkból.
Másrészt ha elég bainboostert és herbált fogyasztott, mindíg érezte, hogy ösztönösen is tud dolgokat,
egyszerűen rágondol, és eszébejut mindenféle vezetéknév.
Ezeket is gondosan feljegyezte, mert tudta, nem véletlen, hogy éppen a szabó jutott eszébe és
nem mondjuk a kovács. Mivel véletlenek nincsenek, minden információmorzsa hatalmas támpont lehet
egyszer.

Nomeg nem lehet nehéz kiszúrni pesten a gazdag zsidókat, tudja ő jól, hogy élnek és hogy néznek ki
ezek. Otthon vasváriban is észrevette azonnal, ha 10 millió forintnál drágább új kocsi lassított a közelében, az ilyen kocsik sofőrjei csakis a trollok lehetnek, akik őt figyelik.

Így morfondírozott a kis Lackó, miközben egy fórumon áttombolt éjszaka után lefelé lopakodott a nyikorgó falépcsőkön, lábait pokrócba tekerve, hogy visszacsenje anyukától a rezsi befizetése után B.-né pénztárcájában maradt összeget.
Végül majdnem 3600 ft-ot sikerült magához vennie, abból a bérlettel együtt is legalább 2000 ft elmegy
jegyre, mire feljut pestre, de azután,..... nincs irgalom!!

Izgatottan pakolt egy kis kopott szakadozott piszkos iskolai hátizsákba, tett azért némi herbált és brainboostereket is, szükség lehet a tiszta és gyors gondolkodásra akció közben.
Csuklójára csatolta az eredeti cirilbetűs hangosan ketyegő szovjet gyártmányú krumpli zsebórája zsíros bőrszíját, a csavarhúzót akcióra készen a nadrágzsebébe gyömöszölte, gondosan feltűrte az ingujját, zsíros tincseit a zsebtükre segítségével a szemébe féslülte, majd
búcsúcsókot lehelt a szobája falán látható poszteren kitt motorháztetején pózoló hasselhoff szőrös mellkasára.

A kakas épp rákezdte a szomszédban, rekedten és fülsértően, mint minden halnalban; az órájára sem kellet néznie, hogy tudja, itt az idő.
Egyre korábban kezdi ez a féreg, gondolta, most elkaphatnám végre a csavarhúzóval.
Aztán eszébe jutott, a pirkadatban esetleg a szomszédok meglátják őt, illetve, ha sokat szórakozik lekési pestre az első buszt. Továbbra is méretes pokrócokkal tompítva a léptei zaját, esetlenül lekacsázott az emeletről majd kilépett a friss hajnali levegőre.

A pest felé induló távolsági buszon semmi gond nem volt, a sofőr grimaszolva pillantott a bérletigazolványára, bizonyára az azon szereplő fényképe váltotta ezt ki, gondolta Lacika, miközben a busz hátsó üléseinek egyike felé imbolygott.
Ő maga sem nagyon szerette ezt a képét, mert túl nagynak tűnt a tokája rajta, mint szinte mindegyik képen, amit nem ő készített magáról. Lerogyott a hűvös székre, és fészkelődve igyekezett elhelyezkedni.
Azonnal hatalmas recsegést hallott az ülepe felől, ....mi a fene?!?...több utas rosszallóan pislantott hátra a sovány hajnali fényben, a sofőr előbb szúrós szemmel nézett az utastéri tükörbe, majd flegma mozdulattal kibillentette a sofőrülés mellett a kisablakot.

Lackó elpirulva könnyebbült meg, mégis mennyivel jobb így, hogy azthiszik csak telefingja a buszt, mintha tudnák, hogy a huzatot épp most változtatja ementálivá a belemélyedő elrejtett csavarhúzó!
Ettől a kellemes gondolattól azonnal sátáni vigyorba rendeződtek a vonásai, hahh, a csavarhúzó!!
Lám milyen veszélyes eszköz, a trolloknak semmi, de semmi esélye!
Ahogyan a busz elindult, és monoton zümmögésével álombra ringatta, csupa csodálatos kép jelent meg előtte: hogyan zokognak majd az életükért az alávaló zsidók, amikor rájönnek, lebuktak, vége a játéknak, a tiszavasvári bosszú réme eljött értük, majd egy pillanat múlva a csavarhúzó egyetlen villámgyors halálos döfése a másvilágra küldi őket.

Egyedül eszminek hagy még pár percet, amig a szajha elvégzi kötelességét és végre a neki kijáró rajongással szopja hősünket, majd rá is lesújt a végzetes csavarhúzó!

Beteg álmodozásából egy szokatlanul nagy döccenő riasztotta fel Lacust, s ahogy a légfék panaszos szissznésére kinyitotta a szemét, meglátta, hogy egy drága márkás vadonatúj terepjáró sofőrje vágott a busz elé. Majd folyamatosan dudálva mindenkre fittyet hányva villogó fényszórókkal bőgő motorral besorolt a forgalomba, és mielőtt hősünk akárcsak a rendszámát leolvashatta volna, a távolba veszett.

Áhá, gondolta az emós rambó, most rábasztatok, kereshettek vasváriban! Szépen megvárom amíg visszajössz pestre, azután megkapod ami jár te is, te terepjárós-buzizsidó!
Ahogyan a busz elindult a sűrűsödő városi forgalomban evickélve, egyre több és több drága sportkocsit és luxusautót látott mindenfelé, újnak tűnő nagy terepjárók is szép számmal akadtak az utakon, de szinte mindegyik furcsán szabályosan és türelmesen közlekedett, egyik sem próbálta feltartóztani vagy követni a buszt. Érdekes ez, gondolta Lacus, ennyi rohadt zsidó lenne, még csak közeledünk pesthez, máris körülvettek a vérszívók?
Sebaj, csak érjek oda, tudni fogom mit kell tennem, merre kell indulnom!

Elmélyülten kotorászott meghatározahattaln színű kifakult, szakadt iskolatáskájában, míg végül megtalálta a dj bobo és night rider matricákkal felismerhetetlenségig teliragasztgatott egyetemi jegyzetfüzetét. Ennek a hátuljára indulás előtt gondosan kijegyzetelt minden lényeges információt egy ukrán gyártmányú patronos töltőtollal.
Néhol a silány tinta ugyan elkenődött, de azért még épp látta hol kell a vonatra átszállnia pest felé, majd aggódva pillantott körül, valaki láthatta-e a titkos és halálos terveket?

Senki nem ült a közelében, és a többi utas ügyet sem vetett rá, egyesek szundikáltak vagy zenét hallgattak, mások, főleg a későbbi felszállók, az olcsó okostelefonjukat lapozgatták.
Rájuk különös gyűlölettel pislogott a tiszasehonnai segédmunkás, hisz egész nap monoton egymásutánban ehhez hasonló készülékeket kellett gyártania a szalag mellett, óránként ezer számra végezve ugyanazt a lélekölő egyszerű műveletet, éhbérért.

Sokszor már álmában is a gyűlölt mobilok kísértették, néha azt álmondta, hogy robbanóanyagot szerel beléjük és a tulajdonosaik arcába robbannak egy váratlan pillanatban.
Sajnos amikor egyszer -robbanóanyag híján- durva szándékos hibákkal szabotálni próbálta a gyártást, néhány elrontott készülék után a szalag hirtelen megállt, piros fények kezdtek villogni a falakon, rohanó léptek törték meg a gyár hirtelen támadt csendjét, és eddigi életének egyik legrosszabb napjaként kell arra az átkozott napra emlékeznie azóta is!
Nem csak megszégyenítették és a kiesett gyártás miatt kártérítést fizetettek vele, de egy időre ki is rúgták, és munka nélkül tengődött hónapokig.
Amikor nemrég visszavették, csak a legalacsonyabb szintű feladatokat végző 8 osztályt végzett segédmunkások közé ülhetett, ő a diplomás szakember!!
És ott is két emeber figyelte felváltva a munkáját a sajátja mellett, hiába tiltakozott, és könyörgött megalázkodva, hogy soha többet nem csinál ilyesmit, a műszakvezetőt nem érdekelte.
Azt mondta, ő nem fogja magát bajba sodorni egy zavaros fejű fegyelmezetlen emós hülyegyerek miatt. A műszakvezető, a szemét!
Akinek csak szakmunkás papírja van... igaz perfekt német és angolul is boldogul,... nem úgy, mint hősünk, aki csak oroszul tud egy kicsit.
Igazából ő is megérdemelné a csavarhúzózást, gondolta Lacus, de mindenkit mégsem hentelhetek le, intette magát türelemre.
Az igazi nagy szemétládákra, és a megérzéseimre kell koncentrálnom. Elégedetten paskolta meg a zsákot, amiben megcsörrent a rainbooster kapszulás doloz és biztatóan zörgött az oldalzsebébe rejtett herbál is.

A táskájával piszmogva észre sem vette, hogy a busz végül beállt a végállomásra, egy budapest közeli város zsúfolt közlekedési csomópontján. Az ajtók kinyíltak, az utasok egykedvűen tolakodtak lefelé, a buszvezető valami mappákkal piszmogva nézegetett hátra.
Lacika mármár pánikba esett, ugyanis ahogy fel akart állni, a beakadt csavarhúzó nagyot rántott a nadrágján. Rettegve gondolt arra, nemsokára a sofőr hátrajön, miután mindenki leszállt, és elszámoltatja őt a tönkretett ülés miatt. Tisztán látszott körülötte az a sárga szivacs őrlemény, ami a huzat elszakadása után hullott ki a lábai közt a padlóra.
Mi lesz most, mi lesz??
A sofőrt még megcsavarhúzózhatnám, morfondírozott a tiszamenti halálraszánt harcos, de ott a kamera középen, figyeli az utasteret. Fogalmam sincs, hogy működik, itt rögzít a buszon, vagy valahogy átjátssza a felvételt egy központba?
Ha itt leszúrom ezt a balekot, akár perceken belül fényképpel köröznének, már a vonaton felismernének, mit csináljak, tépelődött Lacika.
Viszont, ha nagyom magam, elkapnak, kijön a rendőrség. Náluk már fegyver is lesz, többen lesznek, esetleg átvizsgálnak, megtalálják a fegyveremet, elveszik, a küldetésem kútbaesik!!

Francba!! Ez is a trollok műve!!
Máris kutyaszorítóba kerültem, pedig olyan jól elterveztem mindent!
Egyetlen szerencsém, hogy jártam egyetemre így felismerek egy zártláncú kamerát, nomeg pontosan ilyennel figyelnek minket bent a gyárban a szalag mellett is, -gondolta savanyúan.

Eddigre az utasok mind elhagyták a buszt, a vezető is kikászálódott a vezetőállásból, hóna alatt a mappával, és elindult hátra. Hősünk szíve majd kiugrott félelmében, mindjárt ideér a sofőr és akkor....akkor.....!!!
Ekkor hirtelen váratlan dolog történt.
A sofőr valamiért nem hátra feléje, hanem elvigyorodva előrefelé kezdett nézni. Ekkor látta meg, hogy felszállt egy lány, egy nyúlánk, fiatal, sportos alakú, miniruhás, sportcipős, derékig érő hajú, mosolygós üde teremtés.

Lackó leblokkolt, hirtelen megfeledkezve szorult helyzetéről teljesen másféle gondolatai támadtak. Hasonló csajokat évek óta csak az interneten látott, ez viszont itt volt élő húsvér valójában, a parfümje isteni illata elnyomta a busz belsejének műanyaggal kevert izzadságszagát.
Majd váratlanul átölelte és félreérthettelen magabiztossággal lesmárolta a sofőrt. Csak most, hogy a teljes figurát látta, döbbent meg mennyire fiatal a buszvezetősrác, még 25 sincs talán, valószinű a kopasz feje miatt vélte sokkal idősebbnek.

Agyát azonnal elöntötte a csalódott düh, egy nyomorult buszsofőrnek, egy senkiházi járművezetőnek ilyen csaja van, amig neki a diplomás informatikusnak csak a transzvesztita eszmeralda csalfa szerelme jutott.

Nincs a földön igazság, nincs, mert mindent a zsidók irányítanak! Harcolok, ha kell halálomig-őrjöngött magában!
Hirtelen a gatyájába mélyen lenyúlva megragadva a csavarhúzó nyelét, kirántotta az ülésből, majd egy ugrással az ajtónál termett, kezében a csavarhúzóval, és a lépcsőkkel mit sem törődve az aszfalt irányába ugrott.
Ahogy a cipője az aszfaltra csapódott, a bokájába éles szúró fájdalom nyilalt, óriási tokája nagyot rándult, hatalmasat csapva az ádámcsutkájára, amitől viszont azonnal görcsösen felköhögött. Ugrás közben egy villanásra látta, amint a sofőr csodálkozva pillant oda, kiszabadítva magát a miniruhás csajszi karjaiból, de ekkorra Lackó már mit sem látva lékeszakadva rohant egy nagy, szürke, eléggé lepukkant épület felé.

Ahogy berohant az állomás ajtaján, az ablakon át lihegve pislogott vissza. Legnagyobb meglepetésére a sofőr és a barátnője simán leszálltak az első ajtón, majd sétálva beszélgetve indultak az épület felé. Hősünk gyorsan áttekintette a helyzetet, és értékelte az akció állását.
A szakadt ülést megúsztam, azonban majdnem rajtavesztettem! Ez mégegyszer nem fordulhat elő! Haladéktalan kémiai segítségre van szükségem! ...és már ki is rázott két apró szürke kapszulát a dobozából, majd szárazon azonmód le is nyelte őket minden teketóriázás nélkül.
Na zsidók, vesztésre álltok, megint!

Valljuk be, a szovjet származású Boros Lacika, csavarhuzótól luggatott sárga szivacsporos gatyájában, vidékies gyűrött kockás ingében, ócska ruszki órájával, romos piszkos zsákjával, zsíros, ápolatlan szemébe lógó hajával meglehetősen lehangoló képett mutatott még ennek a lepukkant kisvárosi vasútállomásnak az utazóközönségéhez képest is.

A szemüveges egyenruhás pénztárosnő, aki leginkább egy középiskolai tanárnőjére emlékeztette, szigorú arccal méregette, és lassan, szinte szótagolva mondta el kétszer, mennyibe fog a jegy az intercityre kerülni.
Kisbori flegma arccal túrta elő az anyjától lopott bankókat, a pénztárosnő arcára félreérthetetlen undor ült ki, ahogyan a gyűrött bankjegyeket átvette, majd kisimítva hoszasan nézegette őket a pénzvizsgáló alatt.

Lackó eközben az óráját tanulmányozta, próbálva megbecsülni mennyi idő alatt találja meg a megfelelő vonatot egy ilyen, számára már túl nagy és bonyolult pályaudvaron, illetve mikor befut az IC, vajon időben fel tud-e rá szállni??
De nem volt ideje sokat filózofálni, megkapta a jegyeket, a mögötte álló magas jóképű srác már türelmetlenül toporogva furakodott előre. Keze görcsösen szorult a csavarhúzó nyelére, de végül csak oldaltlépett, helyet adva a mögötte következőknek.