Ahogyan a pénztártól odébb lépett, a szakadt retardruhás Boros Lacus, hirtelen tanácstalanná vált, 5 perce sincs a vonatig, és most merre is kellene mennie? Egyáltalán hol vannak itt a vágányok?
Mi van, ha ez csak a pénztárak épülete, esetleg a volánnal közös, a vasút teljesen máshol van, akár kilóméterekre, .....gyalog?!??

Bármere nézett, pislogott, ablakokon át buszokat és bizonytalan irányokba vezető széles üres lépcsőket látott. Meg kellett volna kérdezni a pénztárostól merre, ötlött fel benne... azonban tudta, félve a megszégyenüléstől úgysem mert volna ilyeneket kérdezni, hogy merre vannak a vonatok, meg a vágányok.
Sőt mostmár hirtelen azt sem tudta, hiába a sok brainbooster, hogyan is lehetne ezt igazán lezserül és profin megkérdezni, úgy érezte minden eddigi megérzése és önbizalma cserbanhagyta..

Felötlött lelki szemei előtt a buszvezető barátnőjének hibátlanul fehér csodálatos fogsora, pajkos mosolya, sima izmos combjai, szemérmetlenül kivágott csipkés miniruhája....
.... a francba, koncentrálj Lackó! -suttogta magának, most nincs idő álmodozni, valamit csinálni Kell!!
Amíg ezen agyalt, az idő csak telt, könyörtelenül.
Már csak 3.5 perc, mi lesz, hogy ér oda, valamerre el kellene indulni, de merre?,... valakit kérdezni kellene, de kit?!?

Az ócska szovjet krumpli másodperc-mutatója kérlelhetetlenül ugrált előre a csuklóján, és pontosan tudta, az utolsó kétezer-nehényszáz forintját adta oda a pénztárosnak erre a pár kilóméterre, mégegyszer ennyi pénze nincs is .
Nopersze hiszen a vasút is a zsidóké, ki másé lenne, gondolta a dühtől elvakulva.
Az eszébe sem jutott szegény nyomorultnak, ha mégis lekési a vonatot, egyszerűen visszaváltja a helyjegyet és esetleg ráfizet egy következőre.

Ekkor figyelt fel arra, hogy a mögötte álló sráccal a pénztárosnő már sokkal kedvesebben beszél, és mosolyogva épp azt mondja, ha siet szerintem még eléri.
Hősünk a bezárt pénztárak mocskos üvegjéhez lapulva hegyezni kezdte a fülét, hiszen eddig mindig szerencséje volt! Hogyan is felejthette el a Vonzás és az Univerzum törvényeit, melyek végül sikerre viszik majd a Nagy küldetést is, igen.
A srác közben fizetett, és Lackó csodálkozva látta, hogy tőle eltérően nem is ad pénzt, se kártyáért nem kotorászik.
Egyszerűen megérinti a mobiljával a kasszával összekötött terminált, és egy halk nyugtázó sípolás után a pénztáros már át is adja a hosszú máv logós slejfnire nyomtatott jegyeket neki.

Már megint az átkozott telefonok, a zsidó mindenségit ennek a vasútnak is!-gondolta Borcsa, miközben már teljes erejéből rohant a magas srác után.
Aki viszont sietős, de kimért, hatalmas lépésekkel eltünt az egyik lépcsőn. Mintha csak valami gyaloglóedzésen lenne, könnyedén és magabiztosan majdnem lazán haladt, olyan gyorsan, hogy Lackónak a szalag mellett megvastagodott tömzsi lábain minden erejét össze kellett szednie, hogy egyáltlalán ne veszítse szem elől.

A magas srác egyenesen egy vonathoz ment, olyan nyugodtan, mintha csak szórakozásból vonatozgatna, és teljesen mindegy lenne neki, lekési vagy nem.
Hát én nekem nem mindegy, én nem fogok itt rostokolni, még végül rámhúzzák az ülésbalhét is! Ha már a vonaton leszek, hamar pestre érek, elmerülök a városi forgatagban, még akármi is lehet, -gondolta Borika.

Közben elmulasztotta megnézni, egyáltalán arra a vonatra és abba a kocsiba száll-e ahova a jegye szól, a gondolatai minduntalan el-elkalandoztak, ahogy egyre távolabb került hazulról, jobban koncetrálnia kellett, hogy a küldetésére tudjon fókuszálni.
Az agya ehelyett minduntalan a buszos srác barátnője körül pörgött, vajon pesten vannak ilyen csajok, sok ilyen van, esetleg ott MIND ilyen,.. talán....talán még neki is sikerülhet felszedni egyet,....?

Eddig úgy hitte, ennyire jó csajaik csak a dúsgazdag pénzes potrohos zsidóknak vannak, éshát igazábol azok is kurvák, mik lennének mások....viszont ez a buszos csaj, ez most elbizonytalanította, egy buszsofőr sem zsidónak sem gazdagnak nem számít, hiszen egyébként nem végezne ilyen melót, fura...

Hősünk világképe itt vészesen kezdett kisiklani.
Szerencséjére annyira belemerült az agyalmányaiba, szinte fel sem fogta mi van körülötte, miközben a jegyen feltüntetett ülés felé botorkált a számokat nézve.

Az ülés az ablaknál volt, a mellette lévő helyről épp felállt és leszállni készülődött egy általa késő 30-asnak gondolt üzletasszony, szűk mintás szoknyában és blézerben, akkora mellbőséggel, hogy Lackó kurta karjai tán körbe sem érnék, izmos lábait alaposan megnyújtó harisnyában, egy nagyon mutatós hegyes orrú aranyszinű magas sarkú szandálban. Hibátlan, legalább 3 centis műkörmei közt profin egyensúlyozta az almás logóval kilóméterről is láthatóan kidekorált, egy percre sem kikapcsolt telefonját.

Egyáltalán hogyan tudja ekkora körmökkel kezelni azt az izét, amikor neki a tömpe újjaival bent a gyárban, -amig a kész telefonokhoz egyátlalán hozzáérhetett-, pár alapbeállításhoz eltalálni a megfelelő menüpontokat szinte elképzelhetetlenül nehéz kihívásnak számított??

Valahol ennél a spontán gondolatnál jött rá hősünk, hogy tátott szájjal bámulja a nőt, tehát becsukta a lepénylesőjét és mielőtt szégyenkezve lesütötte a szemeit, még látta, hogy a nő szánakozó pillantással ringó csípővel sarkonfordul, majd tenyérnyi retiküljét a karjára vetve elindul a kijárat felé.

Ott állt a tiszasehonnai segédmunkás-informatikus 35 éves Lacika, a nagy trollvadász, elcseszett ingében, ócska cipőjében, szakadt piszkos nadrágban, döbbenten és megszégyenülten a budapestre induló intercity vagon közepén, úgy érezve mostmár mindenki őt bámulja, miközben a vonat lassan mozgásba lendült.

Nem ül le, uram?!?!, reccsent rá egy nem éppen barátságos hang, ez hamar visszazökkentette a valóságba, és szabadkozva motyogott miközben végre az ülések közé lépett-- viszont az előbbi bosszús hang tulajdonosa, egy szakállas pocakos kalauz többet rá sem pillantott, egyszerűen sietősen továbbhaladt a felszabadult közlekedőfolyosón.
Pedig Lacus már éppen a nehezen megvásárolt jegye után nyulkált volna kiszakadt zsebei labirintusában, most azonban végre lerogyott a vagon duplaülésére, retardzsákját egyszerűen a másik ülésre hajítva.

Nem nyugtatta meg azonban mindaz, amit maga előtt látott. A vagonban ameddig ellátott, mindenhol a legtrendybb és elképesztően újnak tűnő ruhákban ücsörögtek a kütyükkel elképzelhetetlen mértékben ellátott emberek.
Szinte nem volt olyan asztal, amin ne lett volna egy vagy két telefon, néhol két emberre 3-4 darab is! Többek ölében pengevékony laptop, vagy különféle méretű táblagépek, mindenfelé márkás zenelejátszók, drága magazinok és mutatós órák erdeje vette körül.

És a nők! A kifejezetten időseket leszámítva MIND annyira jól néztek ki, igényes fizurájukkal, menő ruháikban, szolid ékszereikkel, ha nem is voltak hibátlan szépségek, szegény retard Lacika bármelyiküket bevállalta volna.

Az emberek nagyon komolynak, jókedvűnek és nyugodtan tűntek, csak egy két idősebb arcon látott futó gondterheltséget, dehát akinek van pénze, gondolta keserűen a kis Lackó..., majd inkább kifelé pislogott a vonat ablakán, mert akire csak ránézett, igyekezett látványosan elfordítani a fejét és nem foglalkozni vele.

Hirtelen nagyon egyedül érezte megát a tiszasehonnai önjelölt szépfiúka, dehát ez legalább már nem volt újdonság számára, ezt az érzést már jól ismerte. Hiszen így lett ő trollvadász, az egyetemi csoporttársai és a munkahelyén a kollegái is kiközösítették és pont így megvetették, gondolta újonan feltámadó haraggal.

Ahogyan a vonat közeledett Budapest Nyugati pályaudvarhoz és egyre lassított, kattogva váltók eredején haladt át, elképesztő világ tárult odakint a tiszai rambó bámuló szemei elé.
Mint valami óriási terepasztalon, úgy terült el a töltés körül budapest világvárosa. Hatalmas házak, nem egy és nem két villamos, óriási csillogó irodaházak, autókkal tömött egymást keresztező főutak, és lepukkantnak tűnő külvárosi környékek váltakoztak.
És annyi, de annyi autó, még figyelni és számolni is képtelen volt néhány másodperc után a szerinte legdrágább új kocsikat.
A zsidók rohadt városa, sejthettem volna, hogy mostanra mindent uralnak!!, azért packáznak velem ezek ilyen simán, mormogta az orra alatt dühösen, és érezte a küldetés sosem tűnt ilyen nehéznek, évek óta nem érezte magát ilyen magányosnak és elveszettnek.

Ha legalább egy másik, magas zsidókörökben járatos nagyvárosi harcostárs itt lenne most velem...a sodika, vagy az a cigány haverja, vagy kijönne elém a tajgi, ....de nem, nem!
Emlékeznem kell, ez nem játék, véres bosszúra készülök, csak én intézhetem, ezek a gyávák nem igazi trollvadászok, csak magamra számíthatok.

Zsidó sürgeti a zsidót.

Rezső Puchleitner Csak az emailt nem küldted még, farok.
Tetszik · 20 órája

dr. Dániel Péter
22 órája ·

Jeruzsálemből, a Siratófal mellől kívánok szép ünnepeket és békét az egész világnak! Azt kívánom, hogy zsidók, keresztények, muszlimok és ateisták tanuljanak meg végre a szeretet, a tolerancia és a tisztelet nyelvén beszélni egymással. Éljünk végre egy gyűlölet nélküli világban! Shalom!

freeblog.sodika.org/archives/2009/09/19/Kristof_gyereket_akar/default.htm


tc is írta, hogy írnak ide izraeli ip-ről, bár van egy másik személy is onnan, aki szintén közszereplő és nagy púprajongó...

egyébként miért hív meg az atv valakit, aki sok éve újságíró, de a facebookján mindössze 7 ezer lájkot tudott összekaparni.
a cink is azért szűnt meg, mert az alá tolt amerikai pénz ellenére nem volt rá igény, nem érte el a tízezret sem a számláló.
(ezzel szemben a TK-nak volt közel 200 ezer lájkolója, vagyis arra volt társadalmi igény...)

na de komolyan, miért írtok újságot, ha nincs rátok igény, és ezt számok igazolják?
és miért politizáltok ezek után? nem gondoljátok, hogy akinek nincs igény az írásaira, arra nem lesz igény a politikában sem?

ezzel szemben a TK-nak volt közel 200 ezer lájkolója, vagyis arra volt társadalmi igény

Lolbazmeg! Ma ki sem mozdultam még itthonról, de már 180 ezret kerestem. Te meg ezzel vagizol?

ha lenne valami, amire mindennél jobban vágyom, amiért bármit megadnék, és te megtudnád adni, ingyen és azonnal, AKKOR SEM KÉNE, mert NEM KELL TŐLED SEMMI!

ha lenne valami, amire mindennél jobban vágyom, amiért bármit megadnék, és te megtudnád adni, ingyen és azonnal, AKKOR SEM KÉNE, mert NEM KELL TŐLED SEMMI!

csivaego, ha erre jársz, orvosi szempontból hogyan jellemeznéd a videón látható urak testbeszédét, különösen egyikük folyamatos pislogását, rángatózását?
a hangot nyugodtan leveheted, úgy hatásosabb, ráadásul a "beszélgetés" amúgy sem szól semmiről... gondolom ki kellett valamivel tölteni a műsoridőt.

atv.hu/videok/video-20160328-debreczeni-jozsef-es-tota-w-arpad-eb

ezek után én se megyek többet orvoshoz, mert ki tudja...

van olyan, hogy orvosi titoktartás.
most képzeljük el, mi lenne, ha ez a féreg csiga mondjuk pszichiáter lenne.
sokan pont ezért nem mennek el hozzájuk sem, mert tudják, hogy azokban sem lehet már megbízni, mert ki tudja miféle idegbeteg szarháziak azok is.

a cégnek sem lenne egy fillér bevétele sem, ha nem töltene fel oda senki képet... erről ennyit

van olyan, hogy orvosi titoktartás.
most képzeljük el, mi lenne, ha ez a féreg csiga mondjuk pszichiáter lenne.
sokan pont ezért nem mennek el hozzájuk sem, mert tudják, hogy azokban sem lehet már megbízni, mert ki tudja miféle idegbeteg szarháziak azok is.