Interjú ex-tolvajkéregetőkkel I. - Dova
Igazságot a Tolvajkéregetőknek·2018. november 21., szerda
Kérlek, hogy röviden mutatkozz be, és mondd el, hogy kicsoda Dovalovszki András.

Dovalovszki András vagyok. Alapvetően civil aktivistának neveztem magamat egészen idén április 9-ig.
Szakmáimat tekintve a pályám autószerelőként kezdtem még 1987-ben, majd tollaslabda edző/sportszervező-menedzserként, kicsit a közgazdaságtant is tanulva kereskedőként folytattam. Releváns civil életem 2006-ban kezdődött, amikor a Vodafone SME regional team csoportvezetői állását adtam föl azért, hogy a közéletben is tudjak ténykedni, számomra rekreációs jelleggel. Újra beleszerettem a kerékpározásba és az egyre nehezebben elviselhető városi dugók és légszennyezés miatt, a fenntartható városi- közlekedéssel és élettel kezdtem el foglalkozni. Nevezetesen a Critical Mass mozgalom szegedi elindításában vállaltam jelentős szerepet, majd a Magyar Kerékpárosklub helyi szervezetének voltan titkára egy ideig.
Mindig is lázadó természetű voltam, nehezen viseltem az eszetlen megkötéseket és már a CM szervezésekor is felsejlett előttem, hogy mennyire másképp is mehetnének közös dolgaink. Miután számomra is egyértelművé és saját tapasztalatommá is vált, hogy nem igazán van értelme töketlen helyi politikusokkal egyeztetni kerékpáros kérdésekben, igyekeztem magamat más módon hasznossá tenni. Kerékpáros Európa-túrámat követően, 2008. nyarán azzal a kéréssel keresett meg Dr. Zélity László városi rendőrkapitány, hogy jó lenne valamit tenni azért, hogy a rendőrség által megtalált lopott bicajok visszakerülhessenek eredeti tulajdonosaikhoz. A kapitány egy kampány jellegű dologra gondolt, amit a rendőrség udvarán lehetne csinálni, ehelyett én viszont egy sokkalta nagyobb léptékű és hatékonyabb programot dolgoztam ki. Az összes szegedi-, később makói kerékpárbolttal és a rendőrséggel együttműködve 2008. szeptember 20-tól elindítottuk a Szegedi Kerékpár Regisztrációs Programot, ami 2010. után Magyarország legnagyobb kerékpáros adatbázisává nőtte ki magát, több mint 7000 regisztrált kerékpárral. A programról részletesen itt olvashat, akit érdekel: kerekparregisztracio.hu.
A kezdeti lelkesedés után „gyorsan” (2-3 év!) elszállt a résztvevők bizodalma a programmal szemben, ugyanis a rendőrség szinte semmit sem kezdett a begyűjtött információkkal. Az együttműködésben vállalt szerepét szinte semmilyen mód sem teljesítette, közel két évnek kellett például ahhoz is eltelnie, hogy a rendőrjárőrök egyáltalán tudjanak arról, hogy van ez a program. A hosszú és kitartó erőlködésem ellenére sem jutottunk egyről a kettőre. Be kellett látnom, hogy civilként nem tudom a rendőröket munkára sarkallni. A programot folytattuk. Bár egyre ritkábban, de továbbra is összegyűjtöttem a boltokból az adatlapokat, prompt intéztem a hivatalos megkereséseket és kedves Édesanyám segítségével dolgoztuk fel, digitalizáltuk a beérkező adatokat. Közben el is helyezkedtem, mert korábbi megtakarításaimat idővel feléltem. 2009. áprilisában egy szegedi szoftverfejlesztő cég kereskedelmi igazgatója lettem és annak ellenére hogy továbbra is érdekelt a közélet és a kerékpáros vonal, már nem vállaltam feladatot/tisztséget egyik szerveződésben sem.


Hogyan kerültél kapcsolatba a Tolvajkéregetőkkel és miért csatlakoztál?

A regisztrációs program kudarca nem nagyon hagyott nyugodni, de nem igazán tudtam mit tenni, éltem a dolgos hétköznapokat és közben napi rendszerességgel követtem a criticalmass.hu –n a kerékpáros eseményeket, történéseket. Egyszer arra figyeltem fel, hogy az egyik fórum téma nagyon megszaladt. Egy Csigafattyú nevű friss tag (nemsoká számomra is kiderült, hogy ő Sherlock Porks, alias Sherlock Porks) arról írt, hogy a kerékpártolvajok lebuktatására verbuvált csapata megtalálta a GPS-es nyomkövetéshez szükséges és valóban működő eszközt, a Spybike-ot és azt hamarosan forgalmazni is fogja.
A téma, talán mondani sem kell, azért szaladt meg, mert azonnal elkezdődött a nyivákolás, hogy „ez a rendőrség dolga lenne”, meg „csúnya önbíráskodók”, meg hogy „nácik ki innen!”, és hasonlók.
Én nem nagyon ismertem Tamás megelőző munkásságát és azt sem tudtam, hogy egyáltalán ki ő, de kütyümániásként megtetszett a műszaki megoldás és előítéleteim nem lévén gyorsan fel is vettem vele a kapcsolatot.
2012. november 20. Talán én voltam az első „külsős” vásárlója, én teszteltem le a frissiben beindított tolvajkergetok.hu webshopjának vásárlási- és fizetési folyamatát. Az eszköz megérkezése kicsit váratott magára, de gyorsan híre ment szegedi bicajos körökben, hogy mire készülök és a rendőrség is bejelentkezett.
Figyeld! Kölcsön akarták kérni a Spybike-omat, hogy akciózhassanak csali bicajjal. :D
Gyorsan egyértelművé tettem számukra, hogy „az nem megy, hogy én civilként beruházok az eszközbe és utána ők használják, ellenben működhetnénk együtt is!” Ennek a felvetésemnek is örültek, méghozzá olyannyira, hogy két nyomozót is kijelöltek az együttműködésre, akikkel meglehetősen hatékony módját találtuk ki a közös akcióinknak. Tudtuk mikor, melyikük van épp szolgálatban, közvetlen telefonszámon értük el őket, ha jöhettek a tolvajokért, de mindig egyeztettük velük arról is, hogy hol lenne érdemes akciózni, előre szóltunk nekik, hogy mikor, ki megy és milyen bicaj lesz kitéve. Precízen minden papírmunka is elő volt készítve minden akcióhoz, hogy csak az adatokkal kelljen feltölteni a feljelentést és elfogás esetén még aznap megkapták a GPS koordinátás logokat, térképeket, fénykép és hangfelvételeket, később videókat is. Szóval minden klappolt, win-win szitu volt, mindenki örült.
De bocs, egy kicsit előre szaladtam.
Arra a kérdésre, hogy miért csatlakoztam, miért lettem Tolvajkergető, azt a választ tudom adni, amit ismerőseimmel folytatott kezdeti beszélgetéseim során is mindig mondtam Sherlock Porks megosztó személyiségének felemlítése kapcsán: „Engem nem érdekel, hogy ki ez a Sherlock Porks és eddig mit csinált az életben, de amit most Tolvajkéregetők név alatt csinálnak az kuuurva jóóóó!”
Ha ezt kibontom egy kicsit jobban, akkor az előtörténetből is kirajzolódhat az eredeti ok:
1.) Végre egy olyan módszert kaptam, amivel a rendőröket is munkára lehet fogni (kényszeríteni), azt ugyanis nem tehetik meg, hogy a tolvaj elfogása esetén a 112-re beérkező hívásra nem küldenek ki járőrt. (később sajnos megtapasztalhattuk, hogy ez sem mindig biztos)
2.) Kerékpárosklubbos múltamból tudtam, hogy a kerékpározás elterjedésének egyik legnagyobb gátja (~35%), hogy az emberek félnek attól, hogy ellopják a biciklijüket. Ha ezt a félelmet a hatékony felderítés és a lopások számának drasztikus visszaszorításával sikerül lejjebb tornázni, akkor máris célt értünk. És tényleg! Bejött. Sőt! A kerékpárboltok is szívesen támogatták a tevékenységünket, mert többen látták közülük is a hasznot: Ha nem lopják el a bicajt, akkor szívesebben vesznek az emberek kényelmesebb és jobb bicajokat, nemcsak teszkósat, és ez a forgalom idővel náluk fog lecsapódni.
3.) Ahogy írtam is, vonzódom a kütyükhöz, a praktikus műszaki megoldásokhoz
+1.) Megtetszett a formálódó Tolvajkéregetők mozgalom és az, hogy Szegedről is volt kapásból vagy 20-30 jelentkező a helyi csapat megalakításához.


Milyen szerepet vállaltál a csapatban?

Tagadhatatlanul erős személyiség vagyok és talán a korom, valamint szerteágazó tapasztalatom és kapcsolatrendszerem miatt is úgy alakult (megszavaztuk) hogy én lettem a szegedi csoport vezetője, én tartottam alapvetően a kapcsolatot a rendőrséggel és a pesti bajtársakkal.
Egyébként igyekeztünk teljes demokráciában működtetni a szegedi csapatot, mindenkinek egy szavazata volt és azt tett bele a közös munkába, amit megengedhetett magának. Nem volt kérdés, hogy többeknek iskola, másoknak meló mellett, nem mindig és nem mindenki tud majd részt venni a feladatokban, de nagyon jó módszereket találva tudtuk így is hatékonyan szervezni a működésünket. Mindenki hozzátette a saját tudása legjavát.
Fantasztikus élmény volt mindannyiunk számára, amikor a hollywoodi filmekben látott módszerekkel operáltunk. Az előre szervezett beosztásnak megfelelően, az akcióban résztvevő tagok mindegyike online volt és riasztás esetén a diszpécser, aki egy egyetemista doki néni volt, mindannyiunkat látta a netes online térképén, hogy hol tartunk, mikorra érünk a megbeszélt találkozó helyszínére. A találkozót követően minden tag bekapcsolódott a mobiltelefonos konferencia beszélgetésbe, így a diszpécser mondta a fülünkre, hogy épp hol tart a tolvaj, az a ház ahova pl. bevitte a bicajunkat milyen homlokzatú, van-e kertje, mi van mögötte, stb. (Google maps + street view).
A telefonkapcsolat lehetőséget adott arra is, hogy akcióink belső kommunikációját is rögzítsük, de a tolvajjal folytatott beszélgetés közben elejtett „zsaru” szó, vagy annak bármelyik szinonimájának elhangzása is jel volt a diszpécsernek, hogy riassza a nyomozókat, mert megvan a tolvaj.
Szóval nagyot mentünk.
Lelkes beköszönő videónkat itt találjátok: www.youtube.com/watch?v=eZ3nYNy43fg
A csapat egyébként 16 fővel alakult, 2013. április 5., péntek, 19:00-kor tartottuk az első alakuló megbeszélésünket és azt követően is egy belső facebook csoportban toltuk egymásnak az infókat, szerveztük a következő gyakorlatokat, akciókat.
Igen, eleinte gyakorlatokat is.
Tutira akartunk menni és nem elveszíteni semmilyen eszközünket, mert úgy „túl drága mulatság” lett volna.
Mindent saját zsebből finanszíroztunk (leginkább én) és abban a kivételes helyzetben voltunk, hogy a minket támogató szegedi kerékpárboltok dobták össze a csali bicajunk, Ms. Ferrini árát. Ugyebár, akkor már 200 eFt felett kellett lennie a csali értékének ahhoz, hogy biztosan börtönbe jusson ellopása esetén a tolvaj, ezt mi egy vadiúj, csilli-villi, számlás bicajjal tudtuk így megoldani. Sem mi nem akartunk felesleges köröket futni, sem a rendőröknek nem akartunk csak papírmunkát generálni. Ha valaki ellopja a csalinkat, az kapja meg érte a méltó büntetését és „ne sétálhasson el”.
A május 10-i első éles akciónkig öt gyakorlat során teszteltük le módszereinket és mondhatom, mindannyiunk számára nagy megnyugvást jelentett, amikor az ötödik gyakorlat végén egy számunkra vad idegen személy lakásában, valóban megtaláltuk a csalit. Az egyik csapattag szervezte be ugyanis az ismerősét, akit mi többiek nem ismertünk, hogy a helyzet a lehető leginkább hasonlítson egy éles elfogásra.
Talán mondanom sem kell, de mindegyik akciónkat kamerával rögzítettük, hogy utólag sose legyünk megvádolhatóak olyan cselekménnyel, amit nem követtünk el. Közben képesek lettünk arra is, hogy az akciókat online stream-en is toljuk a támogatóinknak élő egyenesben, de végül ennek az ötletnek a megvalósítására a pesti fejlemények miatt nem került sor.


Kérlek, hogy meséld el a legizgalmasabb vagy legérdekesebb bevetést, amiben részt vettél.

Hú, jó kérdés!
Kereken 100 akciót hajtott végre 2015. július 25-ig a szegedi csapat. Én mindegyiken részt vettem, sőt! A vége felé már szinte az összes akciót egyedül hajtottam végre, mert idővel a tagok többsége lemorzsolódott. Egyre több feladattal járt a tevékenységünk, és a kezdeti sikeres elfogások után alábbhagyott sokunk kedve, amikor már nem volt tolvaj, akit lebuktathattunk volna. Azt sem szeretném eltitkolni, hogy a hódmezővásárhelyi balhé kimenetele is több tagunk kedvét szegte, besokalltak tőle.
A csapat hatékonysága egyébként abban is rejlett, hogy a helyi sajtóval is szorosan együttműködtünk. Az újságírók első kézből, szinte azonnal kapták a friss híreket, a tolvajok pedig egyre inkább tudták, hogy meg fognak bukni. Így hamar híre ment a ténykedésünknek és a „csippes biciglinek”.
A 100 akcióból 10 volt sikeres. Ez nem azt jelenti, hogy a sok ellopás során csak tízszer lett meg a csalink, hanem azt, hogy tízszer lopták el összesen a bicajunkat. Ahogy írtam is, az nem szerepelt az opciók között, hogy a járgány ne legyen meg. J
A 10 alkalomból kilencszer lett meg a tolvaj, egy esetben találtunk a csalinkkal együtt még 3 db lopott bicajt és egy orgazdát és egy esetben vezetett +körözött személy elfogásához is az akciónk.
A sajtómegjelenéseink és a Tolvajkéregetők-Szeged Facebook-os aktivitásunknak is köszönhető, hogy többen kerestek meg bennünket a saját akcióinkon túl, egyéb lopások miatt is. Ezek közül került ki az egyik talán legérdekesebb eset, amikor egy buli közben ellopott mobil telefon tulajdonosa keresett meg bennünket azzal, hogy a telefonja elkezdett képeket feltölteni a felhő tárhelyére és a képen egy Hétvezér utcai csaj látható. Mi abban voltunk a segítségére, hogy elmentünk a telefonért és minden jogi lehetőségre figyelve, teljesen erőszakmentesen visszaszerezzük neki a készüléket. A srác feladata csak annyi volt, hogy a telefont ha a kezébe kapta és meggyőződött róla, hogy az övé, onnantól nem eresztheti, „bármi is történjen”. J
Erről egy vicces videót itt láthattok: www.youtube.com/watch?v=s1cvU7DSBnU
A legsikeresebb „egyéb” esetünknek mégis egy másik akciót tartok, amikor az egyik kocsma pultos csajának a bicaját lopták el, kosarában benne a táskájával, iratokkal, telefonnal és bankkártyával együtt. A csaj igazi „szőke” volt, mert a kártya mellett a PIN kód is a pénztárcájában lapult egy papír cetlin, így a számláján lévő 60 ezret is leemelték azonnal.
A sztori kibogozásához semmi infónk sem volt eredetileg, de nagyot mentünk. Beszeretünk 2 biztonsági kamera felvételt, majd a Facebook oldalunkon bírtuk jobb belátásra a tolvajokat. Utólag már megírhatom, hogy senki sem ismerte fel az egyetlen értékelhető videó alapján az elkövetőt, ellenben az utcában 19 biztonsági kamera volt található, amiknek a homlokzati fotóját feltettük egy bejegyzésben, ultimátumot ajánlva a tolvajnak.
A blöff miszerint újabb felvételeket fogunk róla megosztani bejött, mert a csajnak mindenét, azaz MINDENÉT visszaadta a tolvaj barátnője, még a kártyáról leemelt 60 ezret is hiánytalanul. szegedma.hu/2014/11/ultimatumot-adtak-a-kelemen-utcai-kerekparszarkaknak-a-tolvajkergetok-video
Nagy volt a „szőke” pultos csaj öröme, bár ezt mi nem igazán tudtuk átérezni, mert az egyetlen kérésünket, miszerint tájékoztasson bennünket a párhuzamosan futó rendőrségi feljelentése állásáról, sem teljesítette.
Kétsége ne legyen senkinek! A rendőrség lezárta az ügyet arra hivatkozva, hogy meglettek az eltulajdonított holmik. Az, hogy a tolvaj egyébként jogosulatlanul élt vissza a bankkártyával és lopott, az nem izgatta őket. Később kiderítettük azt is, hogy ki is volt az elkövető, feljelentést is tettünk ellne a rendőrségen, de a rendőrség elutasított a feljelentést és az elutasítás elleni panaszunkat is leszarták. Ilyen ez a Tolvajkéregetők élet!
A legsikeresebb saját akciónk az volt, amikor 3 lopott bicajjal és egy orgazdával együtt fogták el a rendőrök a csalink tolvaját, akit gyorsított eljárásban 150 óra közmunkára ítélt a bíróság, mert előtte nem volt priusza. Ez volt talán az egyetlen olyan akciónk, ami annyira jól sikerült, hogy a helyszínelő rendőrrel mosolyogva pacsiztunk.
Olyan dumát nyomott, hogy nem nagyon bírtuk ki röhögés nélkül:
- …
- …
- Csaba, hova tette a levágott sodronyzárat? – így a rendőr
- Ahogy jöttem át a hídon, bedobtam a Tiszába.
- Biztosan így volt?
- Igen, igen. Toltam a bicajt és behajítottam a zárat a folyóba.
- Csaba, most mondja meg őszintén! … – közben a rendőr egyik kezét a tolvaj vállára helyezi és közelebb hajul - Ha kiküldöm a járőrhajós kollégákat ott fogják találni a zárat folyóban?
- (elcsukló hangon, majdnem sírva) Igen, igen! Meg fogják ott találni.
:D
Ezekről az akciókról egyébként beszámoltunk annak idején a Tolvajkéregetők-Szeged Facebook oldalunkon, de több kamu „bejelentős támadás” miatt a Facebook felfüggesztette az oldalt és legutóbb mi már nem is állítottuk vissza, mert nem akartuk, hogy az összes tartalmat véglegesen törölje a „nagytestvér”.


A szegedi csapat kapott bármilyen támogatást az önkormányzattól?
Érdekes kérdés. Nem nagyon kerestük az önkormányzat kegyeit, mert megelőző kerékpáros ügyekben történő „markáns” kiállásom miatt nem volt jó kapcsolatom velük. Támogatásra a kerékpárboltokon túl, maximum a „központi büdzséből” számíthattunk és a minket követő TK-Szeged Facebook oldal közönségétől.
A boltok adták a csali bicajokat és lakatokat, a „központi” budapesti csapattól egyetlen egy Spylamp-et kaptunk az egész működésünk során, míg a követőinktől többszöri kalapozás (mondhatni könyörgés után) összesen 114 808 Forint gyűlt össze. (…ennek tizedét is az egyik barátom küldte.)
A támogatásokon felül összesen 323 653 Ft-nyi saját pénzem ment a felszerelésekre és az akciók – úgymond - állandó költségeire 2015. július 25-ig, az utolsó akciónkig.
Ahogy írtam is, menedzser voltam, így mindenről pontos kimutatásokat készítettem.
Amit viszont így sem tudtam feljegyezni, az a sok ezer befektetett ember-óra, amit a felkészülésre, akciókra és az ügyek végig vitelére fordítottunk.
Még megtippelni sem lehet, hisz van olyan 2014-es ügyünk, aminek most 2018. november 12-én lesz a másodfokú tárgyalása, illetve a több mint 10 ezer követővel bíró Facebook oldalunk 2018. augusztusi felfüggesztéséig is napi rendszerességgel válaszoltuk meg a megkereséseket, adtunk tanácsot, vagy nyújtottunk hathatós segítséget lopások elszenvedőinek.


Érte bármilyen politikai indittatású támadás a szegedi csapatot, vagy esetleg téged?

Mit értünk politikai indíttatású támadáson?
Alapvetően nem, de ha a kérdés arról szól, hogy el akartak-e bennünket vagy engem lehetetleníteni bármilyen értelemben is, elvenni a kedvemet attól, hogy tolvajokat hajkurásszak, akkor igen. És úgy gondolom, hogy ennek semmi köze a politikai, világnézeti beállítottságomhoz, vagy hogy a politikai hatalom épp melyik oldalnál van. (Egyébként nem hiszek az oldalak szerinti felosztásban, az ilyen konvenciókban.)
Számomra mára egyértelmű, hogy az ügyészség az a végrehajtó szervezet, aki „rákényszeríti” a társadalomra a piti bűnözőket, hogy a kedves állampolgároknak le legyen kötve a „maradék” ideje, míg az igazi tolvajokat/bűnözőket futni hagyják. Az ügyészség diktálja az ütemet a rendőrségnek és azok meg végrehajtják rajtunk, Tolvajkéregetőkön a direktívát. Nem véletlen, hogy az ügyészek és a rendőri vezetők voltak velünk a legaljasabbak, míg a kis rendőrök épp együttműködtek velünk és „nem értették”, hogy miért támadnak bennünket, amikor a munkájukat segítjük.
Ez nem a hétköznapi értelembe vett politika, de a közel 30 éve épülő rezsim „diszkrét bája”.


Milyen volt a tolvajok etnikai összetétele? Nem vádoltak titeket rasszizmussal?

Nem tudom. Soha nem érdekelt bennünket hogy ki lopta el a bicajunkat, annál inkább az, hogy a bicaj meglegyen és a tolvaj is megkapja törvényes büntetését.
A szegedi csapat abból a szempontból különleges volt, hogy mi sosem raktuk ki lezáratlanul a csalit. Már az elején egyöntetűen megszavaztuk ezt. Tudtuk és egyet is értettünk azzal az állásponttal, hogy a lezáratlan biciklit elvinni is lopás, de úgy voltunk vele, hogy Szeged egy egyetemváros és semelyik diák életét sem szeretnénk derékba törni egy meggondolatlan hülyeségéért. Például részegen hazafelé menet megtalálja és ráül, hogy a két sarokkal arrébb lévő albérletéhez jusson. Senkinek sem kívántuk volna, hogy ilyen hülyeség miatt bukjon meg. Nekünk, ahogy írtam is, mindegy volt hogy ki lopta el a bicajunkat, lehetett volna akár jó ismerősünk is, mi mindenkivel azonosan bántunk, azt követően hogy eloldotta a zárat és vitte a bicajunkat. Nem lehetett kivétel, épp ezért húztuk meg ezt az erkölcsi határt.
Vádoltak-e bennünket rasszizmussal?
Persze!
Azt a legegyszerűbb, ha valaki nem érti vagy épp nem akarja megérteni, hogy mit, hogyan és miért teszünk.
A szegedi csapat munkája nem csak a folyamatos sajtózás miatt volt átlátható, hanem azért is, mert a Facebook oldalunkon tényleg beszámoltunk minden történésről, sőt! Az akcióink helyszínéről készítettem térképet is, amit az adott év lezártát követően mindig nyilvánossá is tettünk.
Itt érhető el: tinyurl.com/akciok-terkepe
A térképről is jól látszik, hogy a bűnesetek felderítése és megelőzése volt a munkánk központjában, nem pedig az, hogy bármilyen etnikai csoportot vegzáljunk.
Akik kritizáltak bennünket, általában nem voltak hajlandóak meghallgatni bennünket és talán meg is lepődtek a nyitottságunkon. Így tett Rácz László színművész is, aki a Rákóczi utcai cigány tanoda vezetője volt akkoriban. Egyik munkatársamon keresztül jutott el siráma hozzám, miszerint a tolvajkergetéssel tönkretesszük azt a munkát, amit ők végeznek a cigány közösségen belül. Nem értettem a panaszt és a burkolt rasszistázását sem, így felhívtam és időpontot próbáltam egyeztetni vele egy személyes találkozóra. Meg akartam érteni az álláspontját és ha tudunk bármit is tenni a kedvükben, akkor arról egyeztetni vele. Többszöri telefonos megkeresésem ellenére sem tudott egy alkalmas időpontot felkínálni, mert „olyan elfoglalt”, majd amikor végre megbeszéltünk egy általa javasolt időpontot és helyszínt, akkor nem jött el a találkozóra, amit egyébként pont a tanodába kért. Nem mentette ki magát, majd fél órán át váratott, majd amikor felhívtam, annyit nem mondott hogy bocs. Így legyen nyitott és elfogadó az ember! L
Volt egy nóvum is a témában, amit egy szegedi hangfelvételnek és a közönséggel folytatott kommunikációnknak köszönhettünk.
Örültem neki és úgy gondoltam, hogy ez egy frappáns megoldás lesz kifogni a szelet a rasszistázók vitorlájából. Ha nem is tökéletesen, de működött az egyértelműsítés.
Az egyik szegedi lopásról olyan hangfelvételt sikerült rögzítenünk, amin mintha valami fantasy filmből előkerült orkok beszélgetnének egymással.
soundcloud.com/tolvajkergetok-szeged/emberek-ezek A hangok és talán szótagok közül egyedül a „bidám” rész ismételgetése volt egyértelműen kivehető. Persze, a közönséggel közösen rájöttünk, hogy a börtönökben használt madárnyelven beszéltek egymással az elkövetők és az egyik olvasónk arra is rájött, hogy a szövegben hibáztak egy-kétszer, ezért okozott nagyobb fejtörést a szöveg visszafejtése.
Végül ami megmaradt a sztoriból, az a nóvum lett, hogy „bidámbidám”-nak kezdtük el nevezni azokat az elkövetőket, akik az együttélés alapvető szabályait is felrúgják, koszosak, bűzlenek, végtelenül ostobák és a környezetüket is igyekeznek a saját szintjükre zülleszteni. Ez nem a „cigányozás” új fedőszavát jelentette, sokkal inkább egy jellemző elkövetői kört jelölt, akik között találkoztunk különböző etnikumú lényekkel is.
A történetről részletesebben ebben a videóban hallhattok: www.youtube.com/watch?v=JexN27xCJp0


Milyen kapcsolatot sikerült kialakítani a helyi rendőrökkel, hogy álltak a tolvajkéregetőkhöz?

Az eddig elmeséltekből nagyjából körvonalazódhatott az olvasók számára a szegedi csapat rendőrségi kapcsolatának minősége, de a pestihez viszonyítottan rózsás képhez az is hozzátartozik, hogy egyetlen egyszer, a hódmezővásárhelyi eset kapcsán kaptunk köszönetet a rendőrségtől a közel három éves együttműködés során. Akkor a nőverő Borbás Zoltán herbálos kapcsolatairól tudtunk olyan információval szolgálni a hatóság embereinek, ami nagyban segítette a nyomozásukat.
A közrendőrök kezdetben örültek az együttműködésünknek később pedig egyre inkább elmérgesedett a kapcsolatunk, vélelmezhetően a vezetői és ügyészi direktívák miatt. Volt olyan, amikor a városi rendőrkapitány megkísérelt rávenni bennünket arra, hogy a sajtó-kommunikációnkat cenzúrázhassa, de olyan is előfordult, hogy velünk együttműködésben sikeres elfogást végrehajtó körzeti megbízott egy következő találkozáskor már mint egy vadidegennek törte hátra a karomat, bilincselt meg és ültetett a hátrabilincselt kezemre, mert szerinte én nem engedelmeskedtem a rendőri felszólításnak.
Egyéb esetekben csak csendben kihasználtak bennünket és soha, semmilyen formában nem vállalták fel azt, hogy bármilyen együttműködés is lenne közöttünk.


Mennyire tudtátok visszaszorítani a kerékpárlopásokat Szegeden?

Szerintem elég beszédesek a számok:
2012. – 413 db bejelentett lopás – 60%-a utcáról ment el
2013. elkezdtünk működni – 295 db bejelentett lopás – már csak 40% alatti hányada utcai, ellenben megnövekedtek a lépcsőházi és tárolóból lopások aránya.
Mindehhez az is hozzátartozik, hogy folyamatosan képeztük a követőinket, hogyan tárolják biztonságosan kerékpárjaikat és lopás esetére készítettünk egy bejelentést könnyítő leírást is, hogy mindenki tegyen feljelentést ha ellopják a bicaját, ezzel is csökkentsük a látenciát.
A további évek adatait már sajnos nem ismerhettük meg, de a tolvajok rögzített beszélgetéseiben egyre inkább volt téma a „csippes bicigli” és volt olyan eset, amikor bizonyíthatóan a jeladónk felfedése miatt nem vitte el a tolvaj a csalinkat.
www.delmagyar.hu/szeged_hirek/csendesek_de_aktivak_a_tolvajkergetok/2406973/


Hány tolvajt fogtatok, és ezek közül mennyi került börtönbe, vagy kapott valamilyen büntetést?

Ahogy írtam is, 10 saját akcióból 9 elkövető lett meg. A legsúlyosabb büntetést Kolompár „Nagyszámot akartok?” Sándor szopta be, mert 1 év 6 napot töltött le a lopás és garázdasága miatt, valamint egy régebbi büntetését, 1év függőt is le kellett ülnie később. Az említett 150 óra közmunkán túl, amiről még tudunk az egy orgazdaság miatt kiszabott 18 nap elzárás és egy lopás miatt kiszabott 90 napos elzárás, ami mellé az elkövető megkapta bónuszként a régebben összeszedett 2 év függőjének a leülését is.
A többi végzésről általában azért nem tudunk, mert a Szegedi Járásbíróságon napi gyakorlat az iratok visszadátumozásán túl az is, hogy nem küldenek értesítést, végzést a sértettnek, így sokszor csak a bizonyítékok lefoglalásának feloldásából, vagy a másodfok miatt kapunk hírt, egy-egy ügyünk kimeneteléről.
Egyébként az ítéletekben jól megfigyelhető, visszatérő motívum, hogy a sokadszorra visszaesőkkel szinte soha, vagy csak minimális bűnügyi költségeket téríttetnek meg (az állam viseli azokat) és mindenerejével azon dolgozik az ügyészség, hogy elsikálják a legtöbb ügyet annak ellenére, hogy némelyikbe példásan beleállt a rendőrség és sok bizonyítékot gyűjtött, hogy megálljon a vád a bíróság előtt is.
Ez persze nincs így, ha ellenünk tett valaki feljelentést.
Egy példa volt rá a szegedi csapat működése során. Egy rinyáló kiscsajnak nem tetszett, amikor közzétettük a képét miután az oldalunk egyik bejegyzése alatt megfenyegetett bennünket. A rendőrség kivizsgálta az ügyet és elutasította a nagyon rafináltan, személyes adattal való visszaélés miatt tett feljelentését. (biztos jogban jártas tizenévesről és művelt családtagjairól beszélünk, akik tudták, hogy milyen esetben köteles vizsgálódni a rendőrség)
szegedma.hu/2015/06/ismet-lecsaptak-szegeden-a-tolvajkergetok
A rendőrségi elutasítást követően nem a feljelentő, hanem az ügyész rendelte el a nyomozás folytatását, a rendőrök erre meggyanúsítottak, rabosítottak annak ellenére, hogy senki sem tudhatta, hogy a képet ki posztolta. A végén, mintha mi sem történt volna, ejtették a gyanúsítást bűncselekmény hiányában.


Fenyegetett meg lebuktatott tolvaj, hogy bosszút áll? Ha igen, volt olyan, aki esetleg meg is próbálta beváltani a fenyegetést?

Dehogy! Egyedül Kolompár „Nagyszámot akartok?” Sándor pofázott meg vagdalózott, miután kisétált elénk az utcára a saját bicajommal, de rá is fázott.
Mindegyik csak meghunyászkodó idióta, csak a társai előtt „nagy ember”, dehogy mernének ezek bármit is tenni.
Szó se róla, Sherlock Porks akciós leírásait követve, mi mindig olyan helyzetet igyekeztünk teremteni, amiből nem is következhet az egymásnak feszülés, a testi kontaktust pedig kifejezetten kerültük.


Mit gondolsz, ha nem lett volna az ominózus budakeszi eset, lett volna jövője a Tolvajkéregetőknek? Szerinted meddig fejlődhetett volna a mozgalom?

Szerintem előbb-utóbb vége lett volna. A budakeszi balhé miatt indult hajtóvadászat csak felgyorsította a folyamatot.
- Egyrészt a már említett kiüresedés miatt adtuk volna fel, amikor a második szegedi évben (2014.) csak december 27-én jött össze az első fogás 54 kihelyezésből.
Mondhatjuk hogy siker, de ezt sokan nem értik, nem érzik át. Egy ellopás nélküli akció is ugyan akkora rákészülést és fenntartást igényel, ugyan olyan feszültséget jelent, mint amikor ellopja a tolvaj és mehetünk utána „kergetni”. Ez hosszútávon idegőrlő és felemészti a csapatok erőforrásait, pláne úgy, hogy ezt szinte senki sem végezte „fő műsoridőben”, pláne nem fizetésért.
- Másrészt, és ezt sem szeretném elhallgatni, a szervezettségben is láttam rengeteg problémát. A Tolvajkéregetők mozgalom az elért szintjén megrekedt és annak ellenére, hogy szaporodtak a problémák, semmilyen megoldáskeresésre sem mutatott nyitottságot a társaság. Lecövekeltünk szélsőséges vélemények mellett, beleragadtunk részletkérdésekbe, a feladatok delegálása és a kommunikáció sem működött kielégítően a hierarchiában.
Csak a szegedi csapatra vonatkoztatva úgy láttam, hogy a rendőri és ügyészi hozzáállás mellett az anyagi forrásaink elapadása volt a legjelentősebb tehertétel, ami miatt a végén egyszemélyes akcióimmal is felhagytam.
Egy ideális világban egyébként látnám értelmét és társadalmi hasznosságát a Tolvajkéregetőknek, úgy hogy a tevékenységet teljesen transzparenssé tennénk, az adományok mellett pedig fizetős „műsorokból”, szolgáltatásokból tartaná el magát a brand és a csapatok tagjai.


A kerékpártolvajok után mi lett volna a következő szint? Esetleg az autótolvajok?

Igazából sosem gondolkodtam a kerékpárokon túl, ez is elég nagy falat volt és nem bontottuk ki minden részletét teljesen, de pl. egy megkezdett szegedi szál lett volna biztonságtechnikai felszereléseket értékesítő cégekkel társulás, tapasztalataink alapján biztonságtechnikai tervek, javaslatok készítése pl. önkormányzatoknak, társasházaknak.
De persze mindig volt lopás témájú más megkeresés is, amit igyekeztünk segíteni megoldani, így lett a Loptop is és a telefonos csalizás is, ami valószínűleg Szegeden is működött volna. Volt ötletem pl. kerékpár takarók mint „zsákba macska” biztonságtechnikai eszköz és egyben reklámfelület értékesítése (Ezt csinálja meg valaki, mert iszonyat nagyot menne!!!!), de felmerült a szórakozóhelyek poharainak megvédése is mint igény.
Az ötletek tárháza végtelen…… én legalább is kifogyhatatlannak gondolom a magamét. ;)


Megbántad, hogy Tolvajkergető lettél? Mit csinálnál másként, ha most kezdenéd ezt az egészet?

Nem bántam meg, sokat tanultam belőle, épp ezért azt tenném másképp, hogy Magyarországon nem kezdeném el.


Ért bármilyen hátrány amiatt, hogy Tolvajkergető voltál?

Az hátrány, ha valakit rabosítanak mint egy bűnözőt, vagy az, hogy 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetik másfél éven keresztül (ennek minden vonzatával) még ha nem is követett el bűncselekményt?
Tulajdonképpen az életemből bő 3 évet erre áldoztam, amit a „társadalom” azzal honorált, hogy bűnözőként megbélyegeztek, felélhettem a saját megtakarításaimat, sokszor még a saját követőink is követelőztek velünk és több ezer órát tölthettem más emberek segítésével.
Nem mindent élek meg hátrányként, mindig próbálom a lehető legtöbbet kivenni magamnak is a lehetőségekből (elsősorban lelki és tapasztalati dolgokat értek ez alatt) de a Tolvajkéregetők „Dova egyenlege” igencsak deficites.
Jut eszembe!
Ha valaki szívesen megdobna csak ezért az irományért, amit épp hat órája körmölök, pl. egy ebédnyi lóvéval, azt szívesen elfogadom, hátha jobb lenne tőle az én kedvem is Előre is köszi.
PayPal link


Szerinted van még értelme aktivistáskodni Magyarországon? Mit üzennél azoknak, akik most kezdenének bele valami hasonlóba, vagy csak egyszerűen szeretnének változtatni az őket körülvevő világon?

Azzal kezdtem a bemutatkozásomat, hogy „Dovalovszki András vagyok. Alapvetően civil aktivistának neveztem magamat egészen idén április 9-ig.”
Nos, a szomorú helyzet az, hogy így az interjú végéhez érve, semmi biztatót sem tudok mondani.
Április 9-ig, nem titok, a parlamenti választások másnapjáig, eddigi életem talán legprosperatívabb negyedét, 12 évet töltöttem azzal, hogy társadalmi munkát végezve az élet sokkal több területén, mint azt feljebb említettem, igyekeztem jobbá tenni ezt az országot és társadalmat.
Összességében kudarcot szenvedtem.
Olyan irányba tart a világ és vele együtt sajnos szeretett Hazám is, ami számomra elviselhetetlen, főleg ilyen hatalmi/hatósági megtorlások és megpróbáltatások mellett. Tamáshoz hasonlóan, bár biztosan kicsit más meggondolásból, én sem kívánok semmit sem tenni a továbbiakban ezért az országért.
Nem hagyom el a Hazámat, de azt sem hagyom, hogy az életem további része hasonló szélmalomharcokkal teljen.
Azoknak pedig, akik most kezdenének valami hasonlóba, azt javaslom, NE TEGYÉK!
Helyette inkább közvetlen környezetükért tegyenek.
Alakítsanak ki maguknak és családjuknak minél függetlenebb életteret, nem ártva, szeretettel és szeretetben.
Szeged, 2018. november 3.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Olvasd el Andor, a Tolvajkéregetők elleni per IV. rendű vádlottjának történetét is:
marketingszovegiras.hu/tolvajkergeto-voltam/
1 hozzászólás
13 megosztás
7272
Megosztás
Mentés
A legrégebbiek
Hozzászólások
Molnar Gabor
Molnar Gabor Kár, hogy az i-gazságszolgáltatásunk olyan, amilyen.. Röviden fideszes. Pedig remek ötlet volt, kiváló kivitelezéssel! Tolvajkéregetők, megérdemelnétek egy államilag támogatott fizetett hivatalos Tolvajkergető állást!
6
Kezelés
1 napja
Előző válaszok megtekintése
Igazságot a Tolvajkéregetőknek
Igazságot a Tolvajkéregetőknek Folosleges erolkodni Frenki. Mostanaban mindenki divat fuj fideszes de nem latnak messzebb az orruknal.
2
Kezelés
23 órája

retardtiltás 50 euró/profil.