Mennyire szánalmas egy életed lehet broni, hogy itt írogatsz fórumon hajnalban, mikor mindenki alszik.
A broni egy igazi semmirekellő nyomorult abroni.

nem mindenki alszik hajnalban, pl. aki éjszakai műszakban van. a tanszéken broni az éjszakai ügyeletes Hahó! ha indulni kell a ducatóval éjjel, bronira lehet számítani.

Wow. Ha oldalszámot tudna valaki adni hozzá, ahol ez történt, azt megköszönném.

Púp mond már meg h mire jó neked a púpfal? Megosztod a konteós faszságaid, néha megy rá 1-1 like esetleg kommentbe valamelyik trollodtól egy jó kis pedofil komment, esetleg egy jó meme rólad. Okoz ez bármiféle örömet? Kajak olyan vagy mint egy 70+ éves aki most szabadult az internetre.....

Na jó, ez lesz tényleg a legutolsó hozzászólásom, és ezután egyaránt itt, egyaránt Facebook-on (anélkül, hogy ott most erről külön közleményt írnék) mellőzöm a további beszámolókat.

Egyrészt Németország számomra nem a boldogság netovábbja, és szó sincs arról, hogy itt akár egy pillanatig is úgymond jólétben éltem volna. Arról van szó, hogy ez az a hely, ahol én legalább halovány esélyt látok arra, hogy egyszerre túléljek, és eközben kialakítsam egy nyugodt, kiegyensúlyozott hazai élet esélyeit.

Ugyanis a 10 évvel ezelőtti állapothoz képest semmi nem változott abban, hogy a hosszútávú vágyam egy átlagos méretű, nem külvárosi és nem panel pesti lakás (akár tulajdonban, akár albérletként, tök mindegy), ahol a rezsi és a kaja kifizetése után is marad havi - mai áron számolva - legalább 100 ezer forintom.

Nagyjából helyesen mérem fel, hogy ha egyszer visszazuhanok az újszászi pár négyzetméteres vendégház szintjére, akkor onnan már a büdös életben nem törnék ki, és esélyem se lenne valaha is visszajutni ide. Abszolút helyes döntés tehát, hogy belekapaszkodok a német illetőségembe, és minden tőlem telhetőt megpróbálok megtenni az ittmaradás érdekében (akár még a szociális segély megigénylése árán is).

Annyi igaz, hogy az idei életszínvonalamat el tudnám viselni hosszabb távon is (nem azért, mert annyira jó, hanem azért, mert bár a jó élethez kevés, és épphogy vegetálok egy szobában, egy spórolós főbérlővel vitatkozva, de ahhoz épp elég, hogy miközben legendásan szarul bánok a pénzzek, még ezzel se legyek képes bajba vagy adósságspirálba sodorni magam, tehát pont nekem való).

Az viszint kifejezetten undordító, hogy ha szerintetek nem dolgozok, akkor az a baj, ha éppen dolgozni kezdek, akkor az, ha nem járok be nyolcórázni, az a baj, ha bejárok, akkor meg már az. Ha egyetemre járok, és nem dolgozok, az a baj, ha már nem járok egyetemre, akkor az. Amennyiben feltesszük, hogy nem ezekről, hanem a 2006 és 2009 közötti prolitikai eseményekről beszélünk, az a történelmi környezet már elmúlt, és irreleváns, az pedig, hogy már Magyarországon sem élek, pont azt jelzi, hogy már egy egészen más időszakot élünk, éppen megpróbálok hasznos polgárrá lenni, idén is majdnem 11 ezer eurónyi, 3 millió forintnyi adót és egyéb járolékot fizettem be.

Ha az nem tesz valakit hasznos és értékes emberré, akkor nem tudom, hogy mi tesz.

Igen, ezért azért itt teszem, mert míg itt legalább lehetséges matematikailag a túlélés, addig Magyarországon senki nem volt képes az elmúlt 25 évben úgy elém rakni egy A4-es lapot, hogy tessék, kiszámoltam, ezt csinálod, ennyi lesz a bevételed, ennyi a kaja, ennyi a szállás, és ennyi marad. Ha 25 év alatt nem találkoztam semmivel és senkivel, aki vagy ami ezt meg tudja volna nekem mutatni egy A4-es lapon, akkor ez ekvivalens azzal, hogy ez azért nem történt meg, mert ez eleve lehetetelen lett volna.

Ezzenben itt Németországban még a bevétel nélküli tartós munkanélküliség esetén is kiszámolható ez. Albérletet fizetik + 440 euró, amíg együttműködsz a munkaügyi központtal. Tiszta, és érthető az A4-es lapon.

Ti egyszerűen azért támadjátok az embert, mert túl akar élni egyrészt, másrészt látni és érteni akarja egy A4-es lapon, hogy ez miből, miért, hogyan lehetséges matematikailag. Ez pedig undorító.

Soha nem akartam mást, és még a kamerázás felé is az vezetett 2006-ban, hogy nem értettem, hogy lesz ebből az egészből, a tanulmányaimból, és a környezetből valaha egy A4-es lapon levezethető módon megélhetés, ezért inkább egy olyan tevékenység felé fordítottam a figyelmemem, amit értek. Történik valami, lekamerázom, megnézik valamennyien. Tiszta és érthető elfoglaltág, lehetséges és érthető eredménnyel.

És azóta nem kamerázok, amióta a német élet másfajta matematikilag lehetséges eredményt mutatott nekem.

Ennyi.

Na mostantól 13:00-tól eltűntem.
csá

Mondom. Én EGY DOLGON akadtam ki.

Nem azon, hogy rosszul viselkedett volna.

Hanem pont azon akadtam ki, hogy MIÉRT NEM viselkedett erőszakos cigányként, amikor idejött ígéretet szegni az a napelemes geci, miközben a helyében én kurvára azt tettem volna.

Az ellenkezője volt a gond tehát.

Hogy a fontos helyzetekben tulságosan kulturáltan viselkedik.
(a kevésbé fontos helyzetek pedig irrelevánsak a siker szempontjából)

Szerintem itt jópáran nem tudunk németül,értékelnénk egy fordítást.