*a prof ízléséhez igazítva

Rip gyerekszemüveg. Ripityára törhetett valamelyik őrjöngés során, mert most egy korábbi pápaszemet használ, jobb oldalán celluxal összefoltozva.

A félretard új világoskékeknek ajánlanám figyelmébe a mostani telefonálóval hogyan beszélt Endre.

megtaláltam gecók, hibátlan még í]y 12 év után is!

"Interjú Friedrich Szabó Tamás színésszel, aki négy éven keresztül játszotta SoDI-t, a bolond bloggert.

-Kedves Tamás, nehéz volt?
-Rendkívül nehéz. Főleg a 24 órás készenlét okozott problémát. Aláírtam egy szerződést, hogy az egészségkárosodást is vállalom.

-Megérte?
-Dehogy. Az ember önkéntelenül is azonosul a szereppel. Tudja... én színitanodásként kezdtem el SoDI-t játszani. Gyakorlatilag négy éve gyűlölnek az emberek.

-A szerettei is?
-A szeretteim azt látták, hogy egyre lejjebb csúszom. Ha az ember kizárólag mirelitpizzán él, az kiütközik az arcán. De ez mind kellett a szerephez. Jönnek a pattanások, a fogak romlása... Szerencsére ezek orvoslására futja a honoráriumból.

-Örül, hogy vége?
-Igen! Végre nem fognak leköpni az utcán. Tudja, borzalmas volt, amikor éjjel 2-kor jött egy telefon, hogy Tamás, most kéne készíteni rólad egy fotót. És akkor felkeltem, és a legrosszabb állapotomban arcon fotóztam magam. És akkor utólag ráírták, hogy SoDI vidámabb képei. Ez borzalmas volt, ez nem én vagyok!

-Elmondaná, ki volt SF?
-Eredetileg Broni egy barátjának találtuk ki. Az volt a sztori, hogy egyszer Balog Bélát olvasott, és ráhúzott Broni garázsában, tudja... a metiles üvegre. Attól lett ilyen. De sokáig kétségeink voltak, hogy Broni pozitív vagy negatív szereplő legyen-e. Aztán úgy döntöttünk, röhögjön SoDI-n Broni is. Ő egy szerethető figura. Ezért csináltunk totál idiótát SF-ből. Kellett egy agyrágó bogár, ez lett SF.

-Sok néző próbálta kitalálni, hogy ön zsidó-e.
-Meglepő, de nem vagyok az. Sváb és magyar felmenőim vannak. Egyébként tipikus angyalföldi prolik. A külön kérésemre szőttük őket bele a történetbe. A Sherlock Porkset hozó srác ezen annyira nevetett, hogy azt mondta, írják meg őt is angyalföldi prolinak.

-Volt, amit szeretett a szerepben?
-Igen. Néha az egész stáb elérzékenyült, amikor a nézők segíteni próbáltak SoDI-n. Nagyon jó ötletek, jó tanácsok érkeztek. Igazán sajnáltam, hogy nem írhattam be nekik: ez csak játék, csak vicc az egész!

-Sokat improvizáltak?
-Sokat. Tudja, mikor kiderült a masztipartis hozzászólás. Sokkal későbbre időzítettük. Aztán ott volt az is, hogy SoDI-t be kellett volna építenünk a szexuális segédeszközöket áruló céghez. Ott valóban nem számítottunk rá, hogy emailt írnak a főnöknek. Akkor, bevallom, haragudtam is a nézőkre. Ez persze utólag elmúlt, és nevetségesnek is tartom. Senkire nem haragszom, hiszen ők csak egy műsort kaptak. Nagyon jó embereket ismertem meg így. Tényleg sokszor igyekeztek segíteni, rengeteg időt áldoztak SoDI-ra.

-És Kaufmann?
-Ő tényleg létezik, és nagyjából az a sztorija, amit mi is hoztunk. Ő kérte, hogy szerepelhessen, ezzel is nyilvánosságot adva a kislányáért folytatott küzdelemnek. Természetesen jelentősen feltupíroztuk, hogy legyen benne potenciál. Valójában ő egy tündéri, jó ember. Sajnáltam, hogy sült bolondnak állítottuk be.

-Mi lesz az első dolga most, hogy kijött a Nándorfejérvár-villából?
-Huhh... Sokat tervezgettem. Megfürdök. Főzök egy hatalmas vacsorát. A barátnőm már mindent megvásárolt hozzá. Vegant, indiait csinálunk. Rendberakjuk a közös lakást, és elmegyünk forraltborozni a Vörösmarty térre. Talán mozi vagy kávé. Tudja, az olvasás hiányzott nagyon. Filozófusok, irodalom. Én alapvetően egy műveltségre szomjas ember vagyok.

-Hogyan tovább?
-Nem tudom, ez olyan, mintha újra kéne tanulnom járni, érti? Gyakorlatilag az alsógatyámat sem tudom lecserélni egyedül. Lesz mellettem egy gyógypedagógus, aki segít, hogy újra megtanuljak alapvető dolgokat. Például tizenhárom különféle beszédhibát kellene elfelejtenem. Gyakorlatilag újra kell tanulnom beszélni.

-Mit üzen a nézőknek?
-Kérem, ne köpjenek le. Egy darabig persze nem lesz gond, hisz annyit voltam a bezárt lakásban, hogy a látásom teljesen... szóval elszokott a szemem a fénytől, csak napszemüvegben léphetek ki az utcára. Felfekvéseim alakultak ki. Szóval azt kérem, hogy vigyázzanak rám. Remélem, januárban el tudunk menni síelni a barátnőmmel. Nagyon szeretnénk már kisbabát.

Köszönjük az interjút!"

users.atw.hu/sodika/index.php?action=top-comments