"Eszter környezetében a döntési mechanizmus úgy néz ki, hogy az valósul meg, amit ő maga jó ötletnek tart, árkon-bokron át, ha a fene fenét eszik, akkor is."

mivel neki van pénze, és mindent ő fizet, ti meg mind rajta élősködtök. még jó, hogy ő dönti el mire költi el a pénzét. te meg csak ülsz a hátsó ülésen.

de fizethetsz te is, és akkor te döntesz. ja, hogy nincs egy árva buznyákod sem, buzi sneci?

kimásolom ide, mert úgy érzem pár dolog át fog íródni.:)))


Konstruktív kritika Dr. Fórizs Eszterről
Közzétéve január 18, 2013

A címben szereplő hölgyet gyakorlatilag mindenki ismeri, aki nemzeti radikális körben számít valamit. Legjobb tudomásom szerint 2006-ban a Kossuth téren tűnt fel, és azóta sikerült sorra rengeteg mindenkivel haragba kerülnie.

Amikor tavaly elkezdtem vele forgatni anyagokat, és szóba került emblematikus nemzeti radikális szereplők (mozgalmi vezetők, újságírók) körében, sorra kaptam tőlük az olyan visszajelzéseket, miszerint legyek óvatos az Eszterrel, mert nem tartják őt teljesen kiegyensúlyozottnak. Én magam ezt elintéztem egy vállrándítással, elvégre önmagában az, hogy valaki egy kicsit impulzívabban kommunikál az átlagnál, még legfeljebb érdekessé teszi az embert, én pedig felületesen mindössze ennyit tapasztaltam meg Eszter személyiségéből. Amúgy sem szabad elhamarkodottan ítélni, elvégre tudjuk, hogy a cionisták előszeretettel állítják be kötekedő bolondnak azt, aki kimondja az igazságot.

További ok volt amellett, hogy ne adjak hitelt annak, amikor őt egyesek zavarosnak mondják, hogy a saját szememmel bizonyosodtam meg arról, hogy az egyik ügyében nagyon aljas húzással egy tárgyi bizonyítékot hamisított rá a hatalom, a másik ügyében pedig olyan kusza, minden ésszerű formai szerkezetet felrúgó, zavaros jegyzőkönyv készült az egyik közelebbről nem megnevezendő eljárási cselekményről, ami minden normális olvasó előtt teljesen hiteltelenné tette az ennek alapján született, Eszterre nézve kevésbé hízelgő tartalmú jelentést. Ráadásul arról is tényszerűen meggyőződhettem, hogy valakik szándékosan megpróbálják őt idegileg kikészíteni (hogy pontosan kik, és miért próbálják lelkileg – valamint mellesleg egzisztenciálisan – tönkretenni őt, abban vita van családja és ismerősei körében, de hogy valakik évek óta folyamatosan ebben mesterkednek, annyi kivétel nélkül valamennyi ismerőse szerint tényszerűen megállapítható).

Önmagában tehát a felháborodást keltő, ellene indult koncepciós ügyek miatt indokoltnak látszott, hogy az ember foglalkozzon dr. Fórizs Eszterrel, a hatalom áldozatával (a régi ismerősei minden ellenkező intelme ellenére), mert ami vele történik, remek alkalomnak tűnt a hatalmi visszaélések felgöngyölítésére és nyilvános bemutatására.

Igen ám, de ezzel együtt folyamatosan láttam és tapasztaltam azt, hogy általam tisztelt, és remek hazafinak tartott emberek vagy a szemem láttára fordulnak el tőle, vagy már korábban elfordultak. Felmerült a kérdés: ennyi ember emberismerete egyöntetűen lenne téves?

Csak egy rövid összeállítás arról, kik azok, akikkel vagy saját elmondása szerint van haragban Eszter, vagy akik már fogalmaztak meg róla negatív véleményt, illetve akikkel legalább konkrét okból kifolyólag nem igazán szeretik egymást, a teljesség igénye nélkül:

Balogh Béla, Koppány Csoport (Eszter pusztán saját maga egyik közeli ismerősének elmondása alapján többször ügynökként jellemezte őt, és a csúfolódás kölcsönös, mert Béla pedig nyilvánosan egy erőszakos, szerelmét bántalmazó emberként jellemezte az Esztert)
A Nemzeti Jogvédő Alapítvány egy közismert, tiszteletben álló elnökségi tagja, akinek a nevét csak azért nem írom le, mert olyan információkat, amik eddig nem kerültek nyilvánosságra valahol, jelen cikkben nem fogok leírni (személyes harag)
Soós József (egy riportban nagyon sértő jelzőket használt Eszter általa vélelmezett mentális állapotára vonatkozóan)
Kaufmann tanár úr (személyes harag, Eszter nagyon rossz véleményen van róla)
Molnár F. Árpád, Hírháttér (személyes harag, több cikkében nagyon sértő jelzőket használt Eszter általa vélelmezett mentális állapotára és személyiségére vonatkozóan)
Rácz Gábor László, Ultimátum Multimédia (egy riportban nagyon sértő jelzőket használt Eszter általa vélelmezett mentális állapotára vonatkozóan, és ugyanitt azt is állította, hogy Eszter megütötte őt)
K. Gábor, ismert 2006-os Kossuth téri fotós (személyes okok, amiket ezen a helyen azért nem részletezek, mert még nem jelent meg a történet sehol, és én nem írok le olyasmit, ami korábban máshol nem jelent már meg.)
Tatár József, rendszerváltó fórum (Eszter saját Facebook-leírása szerint egy rendezvényen leöntötte borral, annyira kiborult az általa előadottak stílusától)
Takács András, Kossuth téri alak (Eszter konkrétan olyan szintű árulónak tartja, ami alapján már az önmagában nemzeti bűnnek számít, ha valaki szóba áll vele)

Továbbá az is beszédes lehet Eszterrel kapcsolatban, hogy amikor egyszer igazán nagy bajba került, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány őt nem kis részben jól ismerő közgyűlési tagjai által meghozott határozat alapján az Alapítvány nem volt hajlandó foglalkozni az ügyével.

Szóval adja magát a kérdés, hogy ha azok az emberek, akik jobban megismerik Esztert, a jelek szerint egy idő után sokszor elfordulnak tőle, mi lehet ennek a konkrét oka.

Nos, személyesen azt tapasztaltam meg, hogy emögött Eszter szélsőséges akarnoksága áll. Teljesen mindegy, hogy milyen közegbe kerül, jól láthatóan ő akar lenni az irányító, még akkor is, ha ezt saját maga “embereket összefogó szervezésnek” nevezi. Ahhoz ugyanis, hogy valaki alkalmas legyen vezetőnek, megfelelő vezetői készségek birtokában kellene lennie, ezek ugyanakkor Eszterből egyelőre még hiányoznak.

Egy jó vezető ugyanis ésszerű keretek között minden felvetést hajlandó megtárgyalni, és egyetlen gondolatát sem hiszi abszolút, és megkérdőjelezhetetlen, kizárólagos útnak, valamint nem alkalmazza azt a taktikát, hogy addig támadja emelt hangon az ellenvéleményt megfogalmazó társát, míg az inkább ráhagy bármit. Ez nem megegyezés, ez diktatúra, ez egy ellentmondást nem tűrő, szélsőséges csökönyösség.

Eszter környezetében a döntési mechanizmus úgy néz ki, hogy az valósul meg, amit ő maga jó ötletnek tart, árkon-bokron át, ha a fene fenét eszik, akkor is. Néha meg lehet győzni arról, hogy valami jó ötlet, amennyiben ezt eleve is elfogadta volna, azonban ha valamit nem gondol jó ötletnek, azt a többségi, esetleg mindenki más álláspontjával szemben is kikényszeríti, méghozzá ellentmondást nem tűrően.

Vegyünk példának egy friss esetet, ami nyomán jelen cikk is megszületett. Facebook-on mindenki elolvashatja, miről van szó:

<a href="https://www.facebook.com/kissendrefarkas/posts/126221150878723" rel="nofollow" target="_blank">https://www.facebook.com/kissendrefarkas/posts/126221150878723</a>

Nézzük csak meg, mi történt itt. Láttam, hogy Balogh Béla és Tatár József hivatalosak Budaházy György rádióműsorába, ezért megosztottam a Facebook-falamon az erről szóló fényképet. Az első néhány hozzászólásban éles hangú, egymást kölcsönösen sértő jelzőkkel elhalmozó vita alakult ki Fórizs Eszter, és Balogh Béla között. Eddig semmi különös nem történt, emberek elkezdtek veszekedni. Miután én értelmetlennek tartom, ha általam jó hazafinak tartott, és tisztelt emberek marják egymást, megpróbáltam tárgyilagosan arra kérni a veszekedőket, hogy próbálják meg felnőtt emberhez méltó módon megoldani az ügyeiket.

Ezen a ponton viszont Eszter már elhatározta, hogy a beszélgetésben minden ismerősének mocskolnia kell a Balogh Bélát, és hogy ez nem lehet másként, ennek mindenképpen így kell történnie. A békesség kedvéért hiába ismertem el Eszter azon felvetéseit, amik objektíven igazak voltak, és hiába próbáltam rámutatni, hogy mindenkinek megvan az isten adta joga ahhoz, hogy ne akarjon belefolyni egy vitába, Eszter ezúttal sem tűrt semmilyen ellentmondást. Hosszú órák teltek el azzal, hogy a nyilvános falon, illetve részben privát beszélgetés keretében vitatkoztam vele abban a témában, hogy ha ő egyszer azt határozta el, hogy nekem szemét gazembernek kell neveznem a Balogh Bélát, miért nem vagyok hajlandó erre.

A másik oldalról Balogh Béla csak pár árnyalattal mutatkozott konstruktívabbnak: elkezdett engem támadni, mert – Eszterrel szemben – ő már pontosan megérezte, hogy kínomban sorra egyre több részletben kezdtem közelíteni az Eszter által forszírozott irányvonal felé, aminek köszönhetően már az általam leírtak is egyre sértőbbek lehettek Bélára nézve. Vagyis a szemben álló felek (Fórizs Eszter és Balogh Béla) mindegyike kezdett egyre jobban haragudni rám, aminek mindketten hangot adtak nekem címzett privát üzeneteikben is.

Amikor viszont összeszámoltam, hogy hány hosszú óra ment el erre az értelmetlen, csúfolódó, minden észérvet lesöprő vitára, és ez csak elszívta mindenkinek az értelmes célokra fordítható idejét, írtam egy olyan hozzászólást, melyben arra kértem meg a kialakult vita minden komoly, felnőtt, sőt: gyerekeket nevelő, vagy már azon is túllévő részvevőjét, hogy hagyja a fenébe ezt az idétlen, saját magukhoz is méltatlan, sehova nem vezető szócséplést, és csúfolódást, mert kivétel nélkül mindegyikük olyan gyerekesen viselkedik, mint ahogyan 4 éves óvodások szoktak, én pedig ilyen marhaságoknak a továbbiaknak nem kívánok helyet adni a falamon.

Nos, amikor dr. Fórizs Eszter ezt elolvasva megtapasztalta, hogy ezúttal minden igyekezete, emelt hangja, és akaratosan ismételgetett felszólításai dacára sem történik pontosan az, amit ő kigondolt, ezt ezúttal sem tudta elfogadni, és telefonban közölte velem, hogy miután én egy szinten kezelem őt a Balogh Bélával, mindkettejüket emberszámba nézem, és egyikükről sem gondolom azt, hogy egy alacsony szinten álló gazember lenne, pusztán ettől és emiatt egy undorító emberré váltam, akitől hányni kell.

Mert akitől nem kell hányni, és aki nem undorító ember, az nála sokkal alacsonyabb szinten állónak tekinti a Balogh Bélát, őt magát pedig sokkal magasabban állónak, a nem hányingert keltő, nem undorító emberek ugyanis soha nem írnának le egy olyan mondatot, miszerint Balogh Béla és Fórizs Eszter mindketten hazafiak, akik – más módszerekkel bár – de a nemzet érdekében dolgoznak. Ez ugyanis utálatos, és hányingerkeltő, álságos képmutatás. Aki ugyanis nem képmutató, és nem pusztán színleg tetszeleg az embereket kibékítő ember szerepében, az onnan ismerszik meg, hogy akire Fórizs Eszter rámutat, azt azonnal, és gondolkodás nélkül megtámadja.

Önmagában is utálatos, álságos, és hányingerkeltő dolog például, ha valaki pusztán azt mondja a Balogh Bélának, hogy szégyellje magát, amiért negatív pletykákat írt Fórizs Eszter édesapjáról, megsértve az ő emlékét. Eszter szerint ugyanis egy értékes, nem álságos, és nem hányingerkeltő ember ehelyett undorító rágalmazónak nevezné a Balogh Bélát, és erős, előre meghatározott hangnemben, sértő jelzőket dobálva olvasná az orrára, hogy mekkora egy jellemtelen gazember.

Miután viszont ez a kocsmai hozzáállás nem az én stílusom, én mindkét felet igyekeztem lebeszélni ennek az alkalmazásáról, és pusztán emiatt váltam hányadékká, és undorító emberré. A hányingerkeltővé válás elkerülése érdekében ugyanis állítólag szemernyit sem szabadott volna eltérnem attól a stílustól és viselkedésmódtól, amit dr. Fórizs Eszter előre kigondolt, és amitől történő bármily apró eltérést ezután ezúttal sem volt képes elviselni.

Mi a baj tehát Fórizs Eszterrel?

Többek véleményével szemben Dr. Fórizs Eszter egyáltalán nem küzd semmiféle kognitív nehézséggel. Nem bolond, és soha nem volt az. Ő egy rendkívül okos, értelmes, összeszedett, művelt hölgy. Az égvilágon semmit nem nagyít fel a rá leselkedő veszedelmekből, elvégre a legtöbb fenyegetés létét, ami les rá, megcáfolhatatlan bizonyítékokkal képes alátámasztani. Dr. Fórizs Eszter egy remek hazafi, aki nagylelkűen, és erején felül tesz a nemzeti ügyekért, aki önfeláldozóan áll ki a hazafias, és a magyarság érdekét szolgáló célok mellett. A baj tehát nem az agyával, vagy a céljaival van. Hanem bizonyos személyiségjegyeivel.

Amíg Dr. Fórizs Eszter nem megy el a legközelebbi könyvesboltba, és nem vásárol meg, valamint olvas ki egy menedzserekről, és vezetéselméletről szóló könyvet, és az elgondolásainak egyetlen kieszközölésére továbbra is kizárólag a konok, vitát nem tűrő, végén már kiabálva történő kierőszakolás eszközét ismeri, sorra fognak továbbra is elfordulni tőle az értelmes emberek, és csak azok maradnak mellette, akiknek a pillanatnyi együttműködését valamilyen módon megvásárolja.

Dr. Fórizs Eszternek el kell olvasnia, mitől jó vezető egy vezető, és mitől jó irányító egy irányító, és akkor nem csak szándékaiban fog megmutatkozni a nemzetépítő célzata, hanem lelkes segítőket is találni fog maga mellé ehhez. Olyanokat, akik az első vita után is hűen kitartanak mellette, mert megtapasztalják, hogy nem az az egyetlen mód, ha inkább ráhagyják Eszterre az ő saját, előre kigondolt, egyetlen, és királyi akaratát, csak végre nyugalom legyen.

Addig viszont nem.

By SoDI